A negyvenes Vincent életében először apa lesz. Ez alkalomból testvére, Élisabeth és sógora, Pierre vacsorát rendez, ahová gyermekkori barátját, Claude-ot is meghívják. Miközben Vincent feleségére, Annára várnak, a vendégek kérdések özönével árasztják el a leendő apát. Ám minden a feje tetejére áll, amikor megkérdezik, hogyan fogják hívni a kis jövevényt. Vincenték ugyanis az Adolphe nevet szánják a kisfiúnak. A névadás körül parázs vita bontakozik ki, amelyben régi sérelmek és titkok is felszínre kerülnek. 

"A francia szerzők színdarabja számomra arról szól:
- hogy soha nem tudunk eleget egymásról
- hogy az igazi meglepetés mindig az ember
- hogy sohasem ismerjük egymást teljesen, mert mindig van, mindig marad valami, ami kiderülhet
- hogy mennyi-mennyi titkot hordozunk magunkban akár egy életen át
- hogy mennyire távol kerültünk egymástól, amikor pedig hosszan úgy tűnt, hogy közel vagyunk
- meg hogy mit tegyünk: c’est la vie!”

(Verebes István)