"Az előadás valószínűleg hibátlan. Számomra mindenesetre annak tűnik, de Kovács Lajos néha zavarba ejt. Egyes pillanatokban az általa megjelenített hivatalnok karaktere talán még a szerző által elképzelt figuránál is sokrétűbb, plasztikusabb. Mert arról a fájdalomról és hiábavalóságról, amelyet időnként Kovács Lajos felvillant, Pinter hivatalnoka vajmi keveset tud. Közös játékuk Csoma Judittal szintén feledhetetlen. Egy hosszú haldoklás végóráiban járnak, túl minden sokkon, és megrázkódtatáson: az ápolás a halálos ágy "rutinját" hozzák: annak fáradt, keserű, néha már-már unalmas rezignáltságát. Amikor már az üvöltés is visszhangtalan, hiszen rég túl vannak az elsőn. S valaha mennyire szerették egymást, minden megcsalatás ellenére. És talán még most is. Megértjük ezt, azokból az összekapaszkodásokból, amelyeket- a helyénvaló pillanatokban- arc és tekintet láttat, jelenít. Néha egészen varázslatosan" (Tamási Orosz János- Vasárnapi Hírek 2003 febr. 2.)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások