Lars von Trier, David Pirie és Peter Asmussen forgatókönyve alapján
színpadra alkalmazta: Vivien Nielsen

Egy zárt közösség valahol Európában, ahol a férfiak hozzák a törvényeket. Ők döntik el, mi helyes, mi nem. A nők dolga, hogy tiszteljék, szolgálják és feltétel nélkül elfogadják ezt a világot és azt az omnipotens Istent, akit a férfiak saját képmásukra fabrikáltak. Ez a közösség nem felejt, és nem bocsát meg. És nem fogadja be az idegeneket.

Bess születése óta a közösség tagja, és bár mindenki tudja róla, hogy jólelkű, istenfélő, segítőkész lány, de belső szabadságát, impulzivitását, szélsőségesen megélt érzelmeit képtelenek elfogadni, inkább infantilizálják és mentális betegként tekintenek rá. Éppen ezért borzolja annyira a kedélyeket Jan felbukkanása. Számukra érthetetlen, hogy egy egészséges férfi hogyan tekinthet teljes értékű emberként, vonzó nőként Bessre. Az olajfúrótornyon dolgozó idegen ráadásul szabadgondolkodó, tehát veszélyt jelent.

Jant, lenyűgözi a lány autonóm lénye, Bess pedig életében először szerelmes lesz. Határtalanul és túláradóan. Mindent ennek az érzésnek rendel alá. Nincsenek kétségei. Jan az alfa és az ómega. Jan kedvessége, könnyedsége, szókimondása és a köztük lévő erős szexuális vonzalom és intimitás felszabadítóan hat Bessre. Életében először valaki olyannak fogadja el, amilyen. De letelnek a mézeshetek, és Jannak vissza kell menni az olajfúrótoronyra. Bess összeomlik, és könyörög Istenhez, hogy hozza vissza hozzá Jant. De ez az Isten kegyetlen, éppúgy, mint a közösség, ami létrehozta őt.

„A Hullámtörés egy mese, amiben a tisztaszívű leány feláldozza magát, hogy megváltsa a halálból a szerelmét. Ugyanakkor a nőket alacsonyabb rendű entitásnak tekintő patriarchális társadalmi berendezkedés, a vallási téboly, az idegengyűlölet kritikája. De ami számomra a legfontosabb: egy női Krisztus-történet, aminek nem is az a legfőbb kérdése, hogy Bess szent vagy őrült, mert a kettő megfér egymás mellett, hanem az, hogy miért olyan nehéz jól szeretni. Milyen határokat lép át Bess és Jan? Vajon – egyénileg és társadalmilag – felelősek vagyunk mások döntéseiért?”
Szenteczki Zita

Lars von Trier, David Pirie és Peter Asmussen forgatókönyve alapján színpadra alkalmazta: Vivien Nielsen.

Énekes: Varga-Szathmáry Judit, Nagy Bernadett

Díszlettervező-asszisztens: Bazsányi Sára

A(z) Radnóti Színház előadása