Cilka látszólag hétköznapi cselekvéssort végez és beszél, beszél...Elsősorban a szeretteihez. Az egészben mindvégig van valami szürreális lebegés. Menne már a nemrég elhunyt férje után, de, akinek gyerekei vannak, attól azt várják el, hogy akarjon élni.

Szeretné jóvátenni, amit lehet, de nem tudja, hogyan kell ezt csinálni. A lánya szembenézést, múltfeltárást követel tőle, mert szerinte enélkül senki nem tud túllépni a transzgenerációs problémákon. Cilka idegenkedik a terápiától, de végül megérti, miért olyan fontos ez a lányának: ugyanazt hordozzák egész életükben. Utolsó erejével még megpróbál tenni a gyerekeiért...