Színház

Istent a falra festeni

színmű, magyar, 2014.

Értékelés:

3 szavazatból
Szerinted?

"Az életben csak az az öröm, hogy minden elmúlik, és ez ugyan néha fájdalommal jár, de a fájdalom is elmúlik, és az meg akkor már öröm." - ilyen és ehhez hasonló mentőöveket vágnak egymáshoz ott, ahol a boldogság csíráját a keserűség levével öntözik.

A helyszín Magyarország egy nevén nem nevezett falujának utolsó - ha nem egyetlen - utcája, s annak fő színtere, a kocsma. Hivatalosan persze presszó, Misi-presszó, a tulaj után. Itt sörrel kísérik a pálinkát, pálinkával kísértik az Istent - és mindezt persze hitelre. Ez a hely mégis aranybánya, hisz itt szórja szét szemérmetlenül élete göngyöleg-gyöngyét az utca díszes-fergeteges kis kolóniája, s itt örülnek együtt - a máik baján.

De mikor van, hogy már kár az öröm? Vajon hány utolsó cseppet lehet tölteni a néha félig üres, néha félig teli pohárba? És ha már rég betelt, meddig mutogathatunk egymásra Isten ujjával? És mikor van túl későn rájönni, hogy úgy volt jó, ahogy volt, amíg nem lett így, ahogy van? A válasz kacagtatóan édes nedűje és gyomorkeserűje is ott csordogál. A kocsmában.
Fogyasszák figyelmes mértékkel!
Egészségükre!

A(z) Csokonai Színház előadása

Bemutató időpontja:

2014. szeptember 26., Csokonai Színház

Stáblista:

Szereplők

Terhes Mihály
Száraz Esztike
Béres szomszéd
Koczkás Oszi
Zsíros Terézia Jolán
Szerémi Lajos
Bántsági Mancika
Végső Márton
Csendes Piroska
Postás Tóni
Bíbor Rózsika

Alkotók

Hozzászólások

ambrosius 2015 szept. 02. - 21:12:59
A mûsor elõzetesek kínálatából választottam a nyári szabadtéri elõadást és nagyon jót választottam.
A halmozottan szerencsétlen magyar valóság elemei buktak elõ és keveredtek az egyes szerepekben, a túlélésre gyúró vagy éppen a semmire sem reagáló monoton beletörõdésbe fásult alakokban.
Az egymás mellett élésbõl az egymás mellett elbeszélés jelenetei alakultak, számomra kiváló színészi játékkal megformálva. Kocsma, kártya, betegség, öngyilkosság vagy gyilkossági tervek halmazában vergõdve forgó alakok. Jól megírt darab jó rendezésben nyújtott számomra értékes színházi estét.
2/10
rigoperl 2015 júl. 05. - 09:40:36 2/10 Előzmény FElepHánt
Kínosan rossz elõadás. Az a kategória, amikor a nézõ ül a nézõtéren, feszeng és azon gondolkodik, hova került, egy középiskolai színjátszókör elõadását látja-e a színpadon, de a színlapra néz és meglepõdik hogy egy profi társulat játékát látja.
Egy kicsit a Katona Portugál darabjára hajaz, de ég és föld a megvalósítás.
FElepHánt 2015 jan. 05. - 19:51:02
FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

ISTENT A FALRA FESTENI---Mészáros Tibor---Debreceni Csokonai Színház

Jó, hogy egyik legnagyobb írónk, Tar Sándor nevét csak kisbetûvel írták ki a színlapra: ellentétben Horváth Csaba Ódry-s rendezésével, ez az alkotás csak kiindulópontként használja A mi utcánk novellafûzért. A végtelen testi-lelki nyomorúság, az alkoholba fojtott kilátástalan vegetálás letaglózó képei helyett a végletes figurák, furcsa szituációk majdhogynem abszurd életképét kapjuk. Mészáros Tibor leleményes dramaturgiával élteti eredeti
koncepcióját, a motívumokból, szövegekbõl önálló színpadi mû kel életre.
A z-emberek itt munkátlanok, segélybõl élnek, Postás Tóni, a nagy beregszászi epizodista Sõtér István hozza-viszi a szûkös járandóságot, melyet az adósságok fejében azonnal vissza is pakol méretes táskájába. Ondraschek Péter játékterét a kocsmaajtó és a kártyaasztal uralja, a naponta kétszer erre járó személy a hátfalra felfutó síneken döcög. Hiába szidja
felesége, Varga Klári, Kiss Gergely Máté Koczkás Oszi-ja folyton veszít, mégse nem hagyja abba, átmeneti megoldásként görcsös haldoklásba menekül. Az absztinens, ám folyvást ott lebzselõ Sanyi pap, aki inkább Márton, néma fohászra készteti az eltompult társaságot.
Pedig itt fekszik az öreg Misi Bicskei István is, aki meg sehogy sem tud meghalni. A kocsmárosék, Ráckevei Anna és Bakota Árpád tevékeny együttérzéssel zsebelik be az összes pénzt, a szegény asszonyok petpalack- és kupakgyûjtésbõl pótolják a kosztpénzt.
Nagyszerûen megfogott atmoszféra, kínos!, de nagyokat nevetünk a sok szerencsétlenkedésen, maradéktalanul érvényesül a jól rajzolt figurák viselkedésébõl fakadó humor. Rettenetes valóság tompul az együttérzés finom ködébe, a hátteret Dargó Gergõ harmonikája telíti sejtelmes fájdalommal, olyan sátántangós, de többrétûbb, mélyebb, kifejezõbb
annál az ismert dallamtöredékek és a lebegõ effektusok míves ötvözésével.
Sárközi-Nagy Ilona narrátorként kommentál, úgy félnótás lány, hogy egyáltalán nem él a szokásos külsõségekkel, a haldokló férjét ápoló Kacsúr Andrea megrázó monológjában egyenesen az úristenhez fordul értetlen panaszával. Szakács Hajnalka tajtékos dühvel támad örökké viccelõdõ párjára, pedig a megrögzötten kiabáló Béres szomszéd, a tökéletesen kidolgozott, szélsõségei ellenére gondosan árnyalt, mesteri alakítással kirukkoló Vranyecz Artúr csak azt szeretné, ha egyszer elmosolyodjon...
A meglepõen érett írói munka mellett Mészáros Tibor kiválóan összefogott rendezéssel is remekel. Szereposztása korrekt, együttese jól látható kedvvel vesz részt az alkotómunkában, pontos a ritmus, váratlan fordulatok élezik a feszültséget. Felbukkan a némaságában különös Aladár: amikor Papp István végre megszólal, egy szavára rablóbandává alakul az italba tompult kompánia. Közben a nõk Jolán, Varga Klári vezetésével kést ragadva
várják a meggyûlölt férfiakat. Nyomában a titkos rajongó Szalma Noémi Csendes Piroskájával, még a Pál Hunor adta pap is beáll a zsiványok közé, persze mindkét akció nevetségbe fúl... Rendõrkézre kerül a banda, a sínpár a falon vízszintbe fordul, négyzethálója a rabosítási fotók kockáivá alakul: fantasztikus ötlet!
Szûcs Kata a tinilány heves ábrándosságában, kétségbeesett csalódásában egyaránt kiváló alakítást nyújt, távoli, boldogabb világok követeként botladozik a porban. Mindig nyer a jobb sorsra gyûjtögetõ Szerémi Lajos, Mercs János nem nagyon érti, miért akar elmenekülni tõle a gyengéd virágszál Mancika. Krajcsi Nikolette tehetetlenül tipeg-topog a fatönkön, rebbenõ hangon kérlel, végül szép ruhájában megadóan kifekszik a vasúti sínre.
Gyönyörûségesen idegen ebben a lepusztult közegben, mégis ide köti valami: az érzelmi kiszolgáltatottság bénító hálója. Felejthetetlen, megkérdõjelezhetetlen színpadi létezés,a logikátlan lélek megjelenítésének lenyûgözõ szuggesztiója.
A Debreceni Csokonai Színház merész vállalása a legnagyobb elismerést érdemli, váratlan ajándéka a 2014-es évnek... Eddig színészi bravúrjait csodáltuk, (l. Képzeletbeli operett!!!), - írói debütálásával, elsõ rendezésével Mészáros Tibor most belépett a reményteli színpadi alkotók élcsapatába!