És érdemes megnézni Gergye Krisztián összes jövőbeni alkotását is?
"A darab szereplői önmaguk ikonalakjai. Nem szentek és nem ördögök, nem szüzek, és nem kurvák. Átlagemberek, akik itt élnek körülöttem ebben a nagyvárosban, amely lehet, hogy csak az én gondolataimban létezik? " (Gergye Krisztián)
Mi van a túlzott végletbe billenéskor? Meddig van visszaút lehetőség? Mi van, ha addig feszítjük a húrt, hogy lezuhanunk?
A térbe bezuhanó szereplők végletes karaktereket jelenítenek meg, a mai korban legfontosabbnak tartott problémák alakjaiként (szex, drog, AIDS, betegségek, társadalom kontra egyén, kisebbségi problémák, előítéletek, pozitív és negatív diszkrimináció? stb).
Az előadásban szólók, duók, triók egymásba folyva, a boldogságkeresés extrém formáin keresztül belekényszerítik a szereplőket a másik véglettel való azonosulásba, addig fokozva a feszültséget, amíg az ember már kilépni, vagy végképp megnyílni vágyik.
Meddig vagyunk emberi-, és mikortól vagyunk ösztönlények?
Miből ered a lelkiismeret-furdalás, és meddig támad fel újra és újra?
Mitől válik szentté a mocsok, és mitől ragad és marad a bőrödön?
Meddig játszhatsz kettős életet, és mikor tapadsz bele teljesen, amikor már nincs visszalépés?
Mikor vonz pusztán a test, és mikor öleli egymást szellem és ösztön?
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások