"Nem értem, hogy nem vagytok képesek felfogni, mi a pláne ebben az üzletben. A lényeg, hogy elvégzünk minden létező munkát, amihez másnak nem fűlik a foga. A fenébe is, ha a pénz érdekelne, nem alapítottam volna céget! Akkor elmentem volna valahova dolgozni. De itt annyira másról van szó..."

Piano Larsson két segédjével és a Gondviselő Bt. buszával járja Kokkolát, hogy ha kell, segítsen. Bárkinek, bármiben. Az ajándék anorákokban a mínusz fokok is kibírhatóak, a Nice presszóban pedig bőven fogy a vodka, amiért mintha senki nem fizetne. Cserébe mindenki részeg és érzékeny. Maura, a tulajdonosnő, Piano barátnőjébe szerelmes. Az anyja, Marja Terttu saját ikertestvérébe, a 60 éves Sakuba, aki pedig tolószékes feleségétől akar gyerek. Maura anyjáért meg a pultos Vili van oda, de annyira, hogy félig fagyott lábával még a kórházból is kiszökik miatta, pedig megesik, hogy a nő bepisil, egyszer ráadásul fókává is változik. Teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy a kortárs finn írónő, Leea Klemola darabja egy abszurd agyrém. Ugyanakkor végtelenül empatikus, toleráns és szociális. Akárcsak mi, akik nagyon-nagyon régen a kaposvári színész szak első négy évfolyamában végeztünk. Sok mindent csináltunk már azóta, de ennyire együtt még semmit. Felállásunk önként és fanatikusan vállalt közösségi élmény. Még csak annyit szeretnék mondani, hogy jégtáblák és hal.

A(z) Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis előadása