Kevesen tudják, hogy minden idők egyik leghíresebb és legtöbbet játszott zenés színdarabja, a Koldusopera eredeti változata valamikor a barokk kor vége felé, 1728-ban született Londonban, egy bizonyos John Gay tollából. Gay a kor jeles irodalmi alakja volt, nem csak Swift és Pope jó barátja, de Georg Friedrich Händel egyik librettistája is, aki belülről ismerte a 18. század eleji London színházi életét, az olasz nyelvű opera dicsőséges napjait. Pontosan érezte tehát, hogy ez utóbbi műfaj lassan kifulladóban van, és a közönség másra vágyik: mitológiai hősök helyett hús-vér alakokra, varázslat helyett árulásra, szépelgés helyett vaskos tréfákra, fájdalmasan hosszú áriák helyett népszerű dallamokra, cirkalmas recitatívók helyett földhöz ragadt, gyakran alpári beszédre. A Brecht által halhatatlanná tett alakok már John Gay darabjában teljes valójukban megelevenednek: Macheath kapitány, Peachumék, Polly és Lucy, Lockit vagy Filch egytől egyig mai figurák, akik egy velejéig romlott világban próbálják megtalálni a helyüket, és küzdenek hol a sorssal, hol egymással a túlélésért?
A Mészáros Péter vezette, számos nemzetközi versenyt és fesztivált megjárt Discantus Énekegyüttes régi vágya volt operaelőadást létrehozni. Repertoárjukhoz illően barokk darabhoz nyúltak, amelyet egyszerre historikus és modern szemlélettel dolgoztak fel. A darab eredeti dalai mellett bátran merítenek a kor más szerzőitől is, ahogy főhajtásként néhány Weil-dal is bekerült a rendezésbe. A mű korszerű, magyar fordítása, a dramaturgia, a színpadi és a zenei rendezés mind az együttes tagjainak a munkája.
A Discantus Énekegyüttes Koldusoperája egyszerre barokk opera és ízig-vérig mai fekete komédia, régi zenével kísért történelmi tabló és kortárs füleknek is izgalmas zenei élmény, amely képes felhőtlen és magával ragadó színházi szórakozást nyújtani minden nézőjének.
A(z) Hátsó Kapu előadása
Hozzászólások