A Kurázsi és gyerekei a harmincéves háborúban zajlik, amely 1618-tól 1648-ig tartott, feltehetően ezért nevezik harmincévesnak, bár vannak, akik úgy vélik, hogy korábban kezdődött, és még mindig nem ért véget, nem is fog, soha.
Kurázsi mama szép és hasznos mesterséget űz: markotányosnő. Vesz és elad: vagyis a háború logisztikájának egyik kulcsfigurája, bár kívül áll a katonai hierarchián. Civil, mondhatnánk rá, ha ez nem nőtte volna ki szitokszóvá magát az utóbb években. Vesz és elad – és, ahogy az a háborúkban elkerülhetetlen, egy idő után nem csak mit, de kit is, háborúban egy idő után az ember is árucikké válik, legfeljebb, ha elég hoszú az a háború, egy idő után olcsóbb az összes többinél. Kurázsi mama élő árukészlete viszonylag szűkös, így kénytelen, természetesen nem egészen önszántából, épp csak elkeülhetetlenül, túladni a saját gyerekein: meghalnak mind a hárman, a két fiú; a bátor, de hebehurgya, meg a mamlasz, de megfontolt; és végül a lány, a néma is, a három különböző apa háron különböző zabigyereke. Egyedül Kurázsi mama marad életben, vonszolhatja tovább az ekhós szekerét: a markotányosnők többnyire megússzák – ha az elbukottan, elmagányosodottan, egy végtelen háború kellős közepén való életben maradást megúszásnak nevezhetjük. És miért ne nevezhetnénk annak…
Vagyis egy olyan kérdést feszeget Brecht színműve (és, tegyük hozzá, Paul Dessau konzseniális szongjai), amiről nem is olyan régen még azt gondoltuk, nem nekünk, nem a mi világrészünknek, nem a mi generációinknak kell feltennie, urambocsá’ megválaszolnia: hogy lehet-e jól kijönni a háborúból?
A feleletet botorság lenne egy előzetesben elárulni – nem is tesszük. Már csak azért sem, mert, akármi legyen is, úgyse hinné el senki. És amúgy is, mindenkinek magának kell megtalálnia a maga feleletét erre a kérdésre. És egyébként is, nekünk semmi közünk hozzá. Mi békében élünk. Hacsak nem mégis az az igazság, hogy a harmincéves háború nem 1618-ban kezdődött, hanem jóval korábban, és nemhogy nem 1648-ban ért véget, hanem javában tart még.
A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása
Hozzászólások