Az előadás, melynek egyik meghatározó eleme a víz, s amely a képzőművészet, a zene és a tánc elemeit ötvözi, az ellentétek harmóniájával foglalkozik, a test viszonyával egy meghatározott térrel, meghatározott tárgyak között. Ebben a különleges térben a tárgyak és a táncos együttesen jelenik meg, mint játszó személy. A táncos-színész a karakter hangulati jelenlétét és számtalan lehetséges kapcsolódási pontját kívánja bemutatni a megadott helyzetekben. A zeneszerző a térbe beépülő hangszereken, hangszerekkel, tárgyakkal és az előadóval közösen alkotja az előadás zenei kulisszáját.
"Ha el akarsz dobni egy követ, előbb hátra kell lendíteni a karodat" - mondja Der Daphnisz a némajáték kezdetén. A táncos mozdulatai ennek megfelelően minden esetben az elérni kívánt mozdulat ellentétéből indulnak ki, így az ellentétek harmóniává alakulnak, a játszó személy mentális állapotának függvényében - organikus részeként a tér képi világának és zenei hangulatának.
A(z) ALTeRRA Kortárs Előadóművészeti Központ a Régi Zsinagógában előadása
Hozzászólások