Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Líra és Epika

mesejáték, 1 felvonás, 90 perc, magyar, 2009.

+ 9 kép

+ 13 kép

Értékelés:

6 szavazatból

Szerinted?

6 hozzászólás

Évszázadok óta dúl a háború Epikum és Líria birodalma között. A jól nevelt és mindig pontosan fogalmazó epikumiak nem szenvedhetik a versben beszélő líriaiak tódításait - és viszont: a költői képekben lubickoló Líria ki nem állhatja a sótlan Epikumot. "Mert az életben a legnagyobb érték a pontos igazság!" - vallja Eposz király és Prozetta királyné. Líria fejedelme, Poézis király azonban azt feleli erre: "Mit nekünk tények meg más gyanús izék! Az igaz, ami szép." A hosszú viszályban megfáradt királyok mégis úgy döntenek, hogy Líra herceg és Epika házasságával békét szereznek országaik számára. Az esküvő a kölcsönös bizalmatlanság jegyében botrányba fullad. Folytatódna is a háború, ha Líra és Epika nem szerettek volna egymásba...

A(z) Budapest Bábszínház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2009. május 13., Budapest Bábszínház

Stáblista

Szereplők

Hannus Zoltán

Eposz király (Epikum uralkodója)

Radics Rita

Prozetta királyné (a felesége)

Mórocz Adrienn

Epika királykisasszony (a leányuk)

Ács Norbert

Kroki (prózai udvari bolond)

Beratin Gábor

Próza márki (epikumi lakos)

Hárai Ágnes

Anyakönyvvezető (katona, szolga)

Gyurkó Henrik

Poézis király (Líria uralkodója)

Kovács Marianna

Szinesztézia királyné (a felesége)

Bercsényi Péter

Líra herceg (a fiuk)

Pethő Gergő

Spondeusz (tréfás líriai apród)

Tatai Zsolt

Pirrikkiusz (két tréfás lírai apród)

Erdei Juli

Licencia (lírai udvarhölgy)

Giovannini Kornél

Tisztelendő atya (katonák)

Alkotók

szerző: Szabó Borbála Varró Dániel
tervező: Bagossy Levente
rendező: Mácsai Pál
zene: Darvas Ferenc
dramaturg: Gáspár Ildikó
asszisztens: Bánky Eszter

Hozzászólások

"A rendezõ, Mácsai Pál neve azért már az elõadás elõtt jelezte, hogy nem akármilyen bábjátékról van szó."

Mácsai Pál nem bábrendezõ. Miért volt evidens, hogy jó lesz a rendezése?

Új hozzászólást a hozzászólás gombra kattintva lehet...

Válasz

10/10

Iziszcsillag5 2010 márc. 21. - 16:25:56 10/10 Előzmény F_E_B

Líra és Epika - Budapest Bábszínház

2010. 03. 14.
Szabó Borbála – Varró Dániel: Líra és Epika

Budapest Bábszínház

A tegnapi napon az immár IV. alkalommal Debrecenben zajló Deszka Fesztivál egyik kimagaslóan jó teljesítményét, a Líra és Epika címû darabot láttam a Budapest Bábszínház elõadásában.

Maga a szöveg eleve ötletes, pazar nyelvi –és irodalmi fordulatokat, csattanókat tartalmaz, a szlenget úgy elegyíti a magas nyelvi normákkal, hogy elképesztõen kacagtató mókáknak lehetünk mi is a részesei, a történet szintén mesterien megírt, bájos és elragadó.

Budapesten éppen szeptember óta szerettük volna megnézni e darabot, de még esélyünk sem adódott arra, hogy jegyet kaphassunk rá. Így az itthoni berkekben is nagyon észnél kellett lennünk, hogy bejuthassunk a szent varázslat templomába.

Miután a történetrõl és a kritikákról is elég cikk áll rendelkezésre a neten, így csak saját benyomásaimról szeretnék röviden beszámolni.

A rendezõ, Mácsai Pál neve azért már az elõadás elõtt jelezte, hogy nem akármilyen bábjátékról van szó.

A darab nem a hagyományos „kõszínházi bábszínház” világát követi, azaz nincs paraván, csupán a bábszínészek és a tér. Bárhol, akár itthon is eljátszhatná az a tizenkét kiváló színész, aki a szerepeket megkapta. A színészek fekete ruhája és a bábok egységes karton színe hatalmas kompozíciót hoz létre: a japán bunraku világát idézi. Itt sincs eltakarva a színész, a mozgató, sõt néha hangsúlyozzák is. Azonban mégis elhisszük, hogy a báb külön életre kel. Játék ez, a látszat és a képzelet között: ott a mozgató, látom, de az észt legyõzi valami különleges hatalom, egyszer csak nem figyelünk másra, csak a bábokra, az õ életükre…

Ha egy közönség színházba megy, elvárja, hogy ne lásson semmit a „sötét” elõtt, itt azonban már érkezésünkkor ülnek, fecsegnek, járkálnak a bábszínészek. Nincs határ köztünk, köztük és a bábok között. Beavatottak vagyunk egy térbe, olyan ez, mint egy fogadás: járkálás, ricsaj, hangulat. Ez a közösségi élmény csak nõ, hiszen fokozatosan tanúi leszünk Líria és Epikum birodalmainak csetepatéi dolgaiban, együtt nevetünk, csodálkozunk és tapsolunk. Ez lehet a rendezés egy nagy elõnye. Szerencsés a tér választás és a minimalizálás, ami a darabot összetartja. Nincs felesleges tárgy, jelmez, színész…

Még a szünet is természetes, s az elõadást lezáró óriási taps pedig egyaránt a színészeké, a bábtervezõ munkájáé, a rendezõé és természetesen Varró Dánielé. Ritkán látni ekkora sikert, s még kevésbé fordul elõ az emberrel, hogy nehezen áll fel székébõl, mert akár még egyszer megnézné ugyanazt, hiszen oly gyönyörûségesen boldogságos pillanatokat élhetett át.

Le a kalappal, Budapest Bábszínház!

Iziszcsillag5

Nem tudom, hogyan kell új hozzászólást indítani!
Nagyon ideillik, azért illesztettem be ide!
Remélem, nem baj!

Válasz