Médea

dráma, magyar, 2007.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Médea idegen bevándorló egy civilizált országban, ahol végre nyugalmat találhatna családjával együtt, de férjének árulását a ?normális? társadalom minden további nélkül hitelesíti. Mássága, elsősorban ellentmondást nem tűrő gondolkodása, és ősi, más kulturális kódokkal rendelkező tudása félelmetes a helyi közösség számára, megszállott barbárt, kerülendő veszélyt, szánandó vesztest, élősködő vándort látnak benne. A városszéli gettóban talál menedéket, valóban barbár körülmények között, törvényen kívülivé válik, politikai üldözötté, a többi kitelepítésre váró, a civilizált kultúrába integrálhatatlan ?elemmel? együtt. Ebben a gettóban, az uralkodó civilizáció szeméttelepén zajlik a történet. A Kar jeleníti meg azt a nyomasztó környezetet, a normalitás iszonyatát, ahol a gyerekek felnőnek, ahová Iászón szerint be kell illeszkedniük. E világ legfőbb értéke és követelménye a ?normalitás?, ahol az átlagtól való minden elhajlás perverznek és üldözendőnek számít. A normalitás a gyermek elfogulatlan szemében azonban nem más, mint érzéketlenség, kicsinyesség, közöny, kegyetlenség és kíméletlenség; mind a magasabb, szellemi értékekkel, mind az embertársak szenvedésével szemben mutatott totális érdektelenség. A történet tragikus befejezése minden olyan tündérmesében megtalálható, amelyben a főhős képtelen egy átalakulási kísérletet teljes egészében véghezvinni. A brutális epizód felszólító értékű pszichikus igazságot közvetít. Ez az igazság olyan nyomatékkal bír, és mégis olyan könnyű félresöpörni, hogy nem lehet enyhébb módon megfogalmazni, mert akkor elkerülné a figyelmünket. A brutális motívum ősi fogás arra, hogy az emocionális én figyelmét valami súlyos dologra felhívják. A többféle őrület metszéspontjában álló gyermekgyilkosság áll a figyelem gyújtópontjában.

A(z) Budakeszi Kompánia Társulat előadása

Bemutató időpontja:

2007. augusztus 9., Budakeszi Kompánia Társulat

Stáblista

Hozzászólások