A Médeia női karaktere a görög drámák legmegosztóbb, motívációjában legérthetetlenebb és legkegyetlenebb szerepe, amely komoly lelki és szellemi feladat elé állítja az őt alakító színésznőt.

Hogyan képes valaki megölni a saját gyermekeit? Ez teljességgel felfoghatatlan és senki sem érti, miközben a bűnügyi hírek tele vannak ilyen borzalmas esetekkel, melyeket a szenzáció éhes sajtó kéjesen boncolgat olvasóit elrémísztve vagy kielégítve.

Euripidész Médeiája a modern kori feminizmus egyik tanmeséje is lehetne. A nő, aki nagy tudása birtokában azt gondolja bármit megtehet az égi törvényekkel szemben. De mint a nagy görög drámákban mindig, a kórus mondja ki az ítéletet. Az univerzumban minden cselekedet látható, és következményeket von maga után. A féltékenység, a gyűlölet mind az egohoz köthető, és mint ilyen negatívan formálja az emberi tudatot, és minden esetben visszatér teremtőjéhez. Bűneink bére a betegség. és előbb vagy utóbb szembe kell néznünk vele, ha nem az égi törvény, a Szeretet állapotában létezünk. Tudásunkat használhatjuk jóra, de fordíthatjuk a sötét oldal szolgálatába is, ha nem magunkat szeretjük és nem hitünk szerint élünk.

Ha azt várjuk más szeressen minket, mindig csalódni fogunk. Buddha szerint minden fájdalom oka a vágy! Médeia fájdalma pusztító és könyörtelen, ezért nem tud megbékélni és engedni. Pedig elengedés nélkül nincs sem születés sem halál, sem igazi szeretet.

A tudás, a birtoklás és a vágy elengedése a legnagyobb feladata az emberiségnek. De mindenhol az ego kísértése vesz körül minket. A világ több ezer éve nem változik, Euripidész Médeiája talán most aktuálisabb, mint valaha akár áttételesen is: Engedjük gyermekeinket alvajáróként egy pusztító, digitális robotizált világba, vagy megismertetjük velük a teremtett világot az értékeket és a saját isten képüket. Ölni nemcsak tevékenyen lehet hanem passzívan is. Vajon hányan vagyunk akik az elvárások vagy a könnyebbik út miatt magára hagyjuk gyermekeinket? A mai világunk engedelmes robotként szeretne ránk tekinteni és gyermekeinkre már a rabszolgaság vár egy teljesen kontrollált rendszerben. Ezért számomra a Médeia történet sokkal többet jelent egy gyermekgyilkos nő tragédiájánál! Tükröt tartva a kegyetlen és közömbös társadalmunknak amit a gyűlölet a féltékenység a megosztás működtet, valahol mindannyian Médeiákká válhatunk ha nem lépünk ki a napi rutin és az illúzió világából.

Megtalálva magunkban az Istenek képmását és világminőség női minőségét és csak a tiszta szándék szerinti cselekvés harmóniáját.

Bozsik Yvette

Médeia gyermekei: Nagy Ádám, Nagy Ákos, Oberitter Benedek, Végi Barnabás, Végi Bálint, Végi Bertalan Tibor

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása