Homokszemeket cipel. Amelyekből később összeáll a váz. Csontja és élete váza. Egy és ugyanaz a kettő. Benne feszül az alkalmazkodás, a méricskélés, az elrugaszkodás. A párhuzamosok végtelene. Megsemmisítő viszonyok. Féktelen öröm. Rettegés, félelem. A nő üti, öleli, tépi, harapja párját. Szabadságvágya tolvaját látja benne. Szabadulni akarása kerekedik végül felül. Megy és marad. A sivatag láthatatlan élettel teli. Megkeresi a farkas asszonyt. A farkas asszonyt, aki összeilleszt, életet lehel, és dúdolni kezd. Tánca maga a teremtmény. Mindent ő teremt meg. A nőt is. Aki nem más, mint ő.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások