Mirandolina

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Valamikor 1752 táján Velencében, az akkor már jelentős irodalmi munkásságra visszatekintő Carlo Goldoni úr írt egy fanyar komédiát egy fogadó sistergően erotikus, zárt mikrovilágáról, ennek a sajátos holdudvarnak csábos, mégis megközelíthetetlen úrnőjéről és körülötte lihegő férfivendégekről, no meg az egyetlen férfiról, aki ellenáll, hogy azután a darab végén minden sorstársánál nagyobbat bukjon. Vígjáték férfi és nő örök párviadaláról, sírnivalóan mulatságos és mély életismeretről tanúskodó látlelet az emberi kapcsolatok időnként hajmeresztő bukfenceiről, könnyeiről és mosolyairól, szeretnivaló sutaságáról. És miközben végigszurkoljuk a két "nehézsúlyú" ellenfél sziporkázóan szellemes és nagyon emberi küzdelmét, lassan megszeretjük, közülünk valónak érezzük Mirandolina fogadójának többi vendégét, megmosolyogtató és olyannyira ismerős különceit: a potya őrgrófot, aki örökölt cím hátszelén (és a levegőből) él; az újgazdag grófot, aki szívós igyekezettel igazi arisztokratának próbál látszani és aki azt hiszi, hogy a pénz mindenhez elegendő; a szeleburdi színésznőket, akik egy jó vacsoráért sok mindenre kaphatóak. Goldoni úr étlapjának mai ajánlata tehát egy olyan történet, ami alapsémáját tekintve éppúgy érvényes a rokokó kulisszái között, mint a múlt század második felében, a századfordulón, a háború előtti boldog békeidőkben vagy akár napjainkban. Amíg világ a világ.

A(z) Radnóti Színház előadása

Stáblista