Milyen hangokat lehet kicsalni lassan forgó kerekekből, óriás-körzőkből, szamurájkardokból, lampionokból, és az emberi hanggal elegyítve hogyan lesz ebből lenyűgöző, különös muzsika? Fantasztikus utazásra invitál bennünket a zenéből, énekből, táncból, színházból és képzőművészetből ihletet nyerő francia társulat, amely a művészek által megálmodott és kifejlesztett hangtárgyakkal dolgozik. E tulajdonképpen hangszerekként felfogható alkotásokat vagy inkább installációkat mozgatják, hozzák helyzetbe, szólaltatják meg a színpadon, és a szereplők mozgása, a formák mögül felsejlő jelentés és az emberi hang kölcsönhatása szoros kapcsolatot teremt a látszólag egymástól független dramaturgiai és koreográfiai helyzetek között. A szereplők legkisebb mozdulata, helyváltoztatása is kihatással van a színpadon éppen jelenlévő tárgyakból kicsalogatott hangra. A megszólaltatott hangeszközök önálló identitást nyernek, hol ők módosítják a színészi játékot, hol a szereplők előadásmódja van befolyással rájuk.
Dominique Montain, énekesnő, táncosnő, zeneszerző, Henri Ogier, látványtervező, zenész, kortárs lantművész és Quentin Ogier, színész, énekes, zeneszerző 1997-ben alapították meg társulatukat, melynek első előadása a most bemutatásra kerülő Mousson volt. A Mousson (Monszun) egy távoli, a szélsőséges időjárási viszonyok és az iparosítás által feldúlt ázsiai vidéken játszódik. A darab szereplői itt kísérlik meg - sok humorral és kitartással felvértezve magukat - az életben maradást.
Nehéz műfajilag besorolni a Trafóban első ízben bemutatkozó társulat Mousson című előadását, annyi azonban biztos, hogy egy rendkívüli audiovizuális kalandban lehet részünk.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások