Meddig a még és hol van a már? Adott három figura egy térben, S, B és N. Akárkik lehetnének és mégis senkik, azért jöttek, hogy megtaláljanak valamit, ami már megtörtént, véget ért vagy soha nem is volt. Görcsbe feszült keresés, vagdalkozó sietség. Minden, amit megtalálnak, csupasz asztal, felborított székek, megtaposott papírvirágok, a lenge-fehér női ruha-illúziónak akarják látni, átsatírozni vele a valóságot, kitörölni minden árulkodóan igaz jelet s elhinni valamit, amit sosem láttak. Felöltött maszkjuk félelmeik és vágyaik összefonódó víziója: megfogalmazott rettegés a haláltól, félelem a nőktől és vágy a hatalomra. A mulatságot megkeresni annyi, mint Godot-ra várni: tudni, hogy van valami, amely a türelmetlenségig elnyújtott és megszabdalt várakozásában és vágyakozásában sem fog bekövetkezni. Ott lenni, ahol már minden megtörtént és az emlékek homokdombjába nyakig fullasztva beszélni és beszélni és akarni-mintha még lenne mit, hol és ki. Csak táncolni kell?
A(z) Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előadása
Hozzászólások