Ne bánts!

balett, 1 felvonás, 60 perc, magyar, 2015.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Látod mit csináltál?... te buta... Mire volt ez jó?... most már minden rendben lesz... az a fiú ... látod ... kinevetnek téged ... nem szeretnek... rám számíthatsz... csak rám... a családodra... ez most már így lesz, mindenkinek ez lesz a legjobb... látod mi lenne veled nélkülem... a múltkoriról meg... nem kell tudnia senkinek... nem nagy ügy... maradjon a mi kis titkunk... anyád is rendben van, látod, hogy megnyugodott....ne törd össze a szívét.... gyere ide... ne menekülj... úgy sem hisz neked senki... tönkre akarod tenni a családodat

2015-ben mutatta be a Győri Balett a Ne bánts! című balett darabot, Velekei László koreográfus alkotásaként. Az előadás a családon belüli erőszak témáját dolgozta fel. A darab fókuszában egy fiatal lány állt; a család ”szentháromságának” egyik tagja. A társadalmi nyilvánosság felé a normális család képét betegesen közvetítő szülők a lakás ajtaját becsukva már nem alkotnak olyan szoros köteléket. Az anya rideg passzivitása utat enged a mindent irányítani akaró apa ámokfutásának. De mit tehet egy lány, akkor, ha a felemésztő családi közeg börtönként zárul rá? Ha már a saját testével is más rendelkezik? Ha a körülötte élők nem látnak semmit? Ha a barátok nem akarnak látni semmit? S ha a saját anyánk úgy tesz, mintha nem történt volna semmi..
Az előadás nem ad feloldozást sem megoldást. Egy tabuként kezelt, társdalmi jelenséget ábrázol. Az a célja, hogy a néző részesévé váljon, elviselhetetlennek és fojtogatónak érezze minden pillanatát.

Zene: montázs

Előadják a Győri Balett táncművészei

A(z) Győri Balett előadása

Stáblista

Hozzászólások

10/10
ambrosius 2015 okt. 14. - 22:14:38 10/10
Velekei László és a Gyõri Balett társulata témájában és megformálásában is megrázó táncszínházi estét produkált.
A táncnál szokatlan hangok-sikolyok-beszédek éppúgy illettek a képbe, mint a puritán lakótér szobái.
A remekül válogatott zenékkel összhangban kavargó élet képei, a boldog fiatalság örömét beárnyékoló apa komor egyénisége, a törékeny, könyörögve ellenállni próbáló anya görög tragédiákba illõ alakja mind telitalálat volt.
A fokozódó kezdeti feszültségbõl elõpattanó fiatal ördögalak az apai vágy vízióit elementáris lendülettel és drámai feszültséggel valósította meg. A családon belüli nemi erõszak képe egyértelmûen, durván, de sohasem obszcén módon jelent meg.
Az ágyjelenet erotikáját figyelve átélõ, fotelében üldögélõ apa jelenléte még szelíd megoldás volt, ahhoz képest, amikor az apa a lány hálószobája felé közelítve videózik, és a képet az anyának is kivetíti.
Az engedelmesen megtört anya és lánya kétségbeesett egymásba kapaszkodó kettõse után, lehangolóan igaz volt a végsõ „családban marad” kicsengés,
A technikailag nagyon igényes koreográfia, egyedi megoldású Laokoón csoportjai, és a jól képzett táncosok munkáját élvezve nagyon sajnálom, hogy a mai szereposztás kitûnõ szólistáit nem tudom név szerint is kiemelni.