Shakespeare Hamletje után.
A Hamlethez nem kell magyarázat. Hamlet mindig időszerű. Mert remekmű. A legremekebb. Számomra ő maga is az; Hamlet. Mindent elbír. Nézhetjük szemből, de ha megcsavarjuk, hirtelen más lesz érdekes, vagy másvalaki. Hamlet végtelen. Eddig több mint ötvenezerszer mutatták be világszerte. Ebből kettőhöz volt közöm. Mondjuk az egyik vizsgaelőadás volt. Talán az nem számít. Nekem mégis igen. Jópárat láttam. Gyerekkoromban felvételről Ljubimov Hamletjét. Azt hiszem, nem végig. Viszockij gitárral üvöltötte Paszternák Hamlet-versét. Később jöttek mások. Egyre többen. Legutóbbi munkánk nem a Hamlet volt – és mégis róla szólt. Már nem először. Hamlet elkerülhetetlen. Nekem nélkülözhetetlen. Talán ez bátorít fel arra, hogy ne a jelenkor által kínált problémák felől, hanem személyes kötődésemen keresztül nézzek Hamletre. Ezért terveink szerint nem a klasszikus darab kerül színpadra. A próbafolyamat sem lesz klasszikus – ha egyáltalán létezik klasszikus próbafolyamat. A nullpont világos, a drámában szereplő alakok képtelenek együttműködni. Ennek így kell lennie, ha úgy tetszik, így van megírva. Nekem ez a tragédia. Célunk, hogy az alkotókkal és a társulattal közösen egy saját darabot hozzunk létre, melyet Hamlet inspirál, de nem ő áll középen, és nem is Claudius, vagy Ophelia, hanem ami köztük van: némacsend.
ifj. Vidnyánszky Attila
Dramaturg gyakornok: Simon Orsolya
A(z) Katona József Színház előadása
Hozzászólások