Minden előadáson más képzőművész vesz részt. Először széttöri saját tükörképét, majd a történések láttán alkot újra egy egységes képet (portrét). Az előadás a készülő portré modellje: zenék, táncok, szövegek és egyéb besorolhatatlan műfajú jelenségek mozaikja. Ezzel egy időben készül egy másik, számítógépes portré, melynek alapjául a jelenlevő nézők arca és neve szolgál.
II. Csillagörlő
Az eddigi előadások mintegy 75 üvegképből álló térkompozíciója között sétálva, a nézők hirtelen meghallják saját felvett hangjukat, majd egy világítás nélküli fekete térben kezükben zseblámpával, önmaguk fedezhetik fel a történéseket, akciókat, melyek részben közöttük, részben a fejük felett zajlanak.
A vándor a saját, igazi nevét keresi egy olyan világban, ahol az embernek fehér az árnyéka. Az élő installációk: az artikuláció angyala, ego-monológ, androgűn menyegző, az álnevek kapuja, az idő árnyéka, mese.
Kilépve a Csillagőrlő teréből a nézők megpihenhetnek. Asztal mellett ülve ihatnak, ehetnek, beszélgethetnek. Az előadás azonban a tér egy másik pontján észrevétlenül tovább folytatódik. Két világ, két hangulat halad párhuzamosan. A nézők dönthetnek, melyik világban folytatják az utazást.
III. Mozdulatlan utazás, avagy Chinvat
Azt mesélik volt valaha kilenc híd, amelyen át az ember eljuthatott abba a világba, ahol békében élhetett saját lelkiismeretével. De míg az ember él és meghal, addig napról napra elbukik és feláll, rombol és épít. Sokat beszél és mégsem tudja megmondani, amit gondol. Nagyon sokat hazudik, legtöbbet önmagának. Olykor megvilágosodik, de aztán másnap mégis elfordul önmagától. Így a mai napig nyolc híd már leomlott. A kilencedik a Chinvat. Aki rálép nem szól többet.
A(z) Artus előadása
Hozzászólások