Egy történet az elnyomásról, arról, hogy mit jelent szolgálni, áldozatot hozni a megbélyegzés ellenére, az erkölcs és törvény mezsgyéjén, ahol a tudat megvilágosodhat egy "BABAHÁZ-ban" (a Nóra másik címe). Ibsen világa szimbolikusságán túl olyan alapellentéteket képes megfogalmazni, melyek átrajzolnak viszony- és kapcsolatrendszereket. A nő szerepe pillanatok alatt megváltozik az Ibsen-i szövegben, és teljesen ellentétes előjelet kap. A történet sorra fedi fel azokat a lepleket a szereplőiről, amik megakadályozzák az emberek ?igazi? kapcsolatait. Igazi alatt az egymásnak nem hazudó, szándékaiban tisztességes viszonyokat értem, ahol minden az, aminek látszik, és nem lapul meg mögötte hátsó szándék. A történet tragédiaszerűen bomlik ki, maga előtt görgetve bonyodalmának következményeit, így csak az utolsó pillanatban bizonyosodik be az, amit már elejétől sejtettünk, de nem mertük elhinni, hogy bekövetkezik. Az előadás egy pillanat köré épül, nevezetesen az igazság pillanata köré, ami mindig egy kicsit elodázódik, így teremtvén meg fokozatosan a már-már elviselhetetlenné váló feszültséget.
A BABAHÁZ siralomház lesz, ahol emberek régi létezéseket keresnek, de már csak emlékeikbe kapaszkodhatnak, mert a valóság könyörtelen és magányos.
A(z) Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadása
Hozzászólások