Programkereső
Színház

Országúton

előadás, magyar, 2011.

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás
Rendkívül egyszerű kis történet a hallgatag erőművészről és a talán kissé habókos lányról, na meg az élet nagy kérdéseiről: Ki vagyok én? Mi dolgom a világban? Mit jelent a szeretet? - Mindez lehetne elviselhetetlenül közhelyes is. De a súlyos téma éppolyan légies finomsággal jelenik meg, mint amilyen varázslatos a cirkusz világa, ahol játszódik: a folyamatos életveszély, a küzdés, a gyakorlás, az egész életen át tartó megfeszített munka könnyed mosolyban oldódik fel. De minden bohóctréfa mélyén valami végtelen szomorúság van...

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió előadása

Bemutató időpontja:

2011. április 15., Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió

Stáblista:

Szereplők

Stefanovics Angéla profilképe Stefanovics Angéla
Gelsomina
Törköly Levente profilképe Törköly Levente
Zampano
Lengyel Tamás profilképe Lengyel Tamás
Bolond
Tímár Éva profilképe Tímár Éva
Anya (Lola, Cirkuszosnő, Nászasszony, Apáca, Asszony)

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
7/10
FElepHánt 2011 ápr. 16. - 17:14:38 7/10
Elõbb-utóbb minden híres nagy film megjelenik a színpadon is, Fellini örök csodája meg is érdemli az újjászületését. Trombita-dallam helyett egy fura kis dalocska szól, Gelsolmina nem bohócruhába, balettes szaténbe öltözik. De Zampano zord figurája, a csenevész kislány szomorú románca itt is él, sûrû jelenet-váltásokban elevenednek meg a hosszú bolyongás stációi. Az Erõmûvész csábító szépasszonyokkal hál, míg partner-"felesége" odakünn vacog, akit egyébként halálra dolgoztat, üt-vág, ahogy ez alja-mácsóknál dívik. Persze, hogy az így is szereti rab- és el-tartóját, mi mást tehetne?!? Az egyenjogúság EU-komfortjában közömbösen figyeljük a történetet, ennek má' így kell/ett/ lenni... Borzalmas!!! S csak 50 éve... Sovány vigasz, hogy a mai artista-lét már nem egészen ilyen: Bigas Lunaa Mell és a Hold-ban tündérien mesél errõl...

Törköly Levente testhezálló szerepben izmozik, fizikai megfelelését robusztus karaktere és nagyszerû játéka hatványozza. Kedves szava legfeljebb a régi szeretõkhöz van, egyedül maradva azért elbizonytalanodik s a végén néma zokogás rázza öles vállait. Anthony Quinn nyüszítve kaparta a tengerpart homokját, most egy kicsit hiányoljuk a fájdalom hevesebb jeleit. De ahogy mutatványát felkonferáló monológját négyszer is elmondja, mindig másként, annak zsigeri hitelességéhez nem fér kétség.
Masinát klónozni nem lett volna célszerû, Õ a megismételhetetlen Csoda, ám Stefanovics Angéla alakítása kissé túl keserûre sikeredett. Az a lány naiv, az a lány mosolyog, az a lány ámulva rácsodálkozik mindenre... - ezt kissé hiányoljuk, de ismerve a végtelen érzékenységû színésznõ kvalitásait, minden bizonnyal nemsokára ezek a vonások is megjelennek elementáris karakterrajzában. Lengyel Tamás Bolond-jával a kupolában ismerkedik egy szál kötélen, itt halljuk elõször az emlékezetes dalocskát, melyet haláláig dudorászik, ez a jelenet egymagában ellensúlyozza a hiányokat.

Az elõadás hõse a seregnyi epizódban, szüntelen metamorfózisával elbûvölõ Tímár Éva. Nyomorgó anya, élveteg polgárasszony, cirkuszigazgató és zárdafõnöknõ: nem a gyors jelmezcserék, a különbözõ típusok bravúros megjelenítése teszi hitelessé. A darab elején jó volt hallani Nino Rota töményen átkomponált filmzenéjét a benne bujkáló cirkuszi motivumokkal, a végén csak felsírt bennünk a Nyolc és fél fináléja, - hiszen a tündérien habókos lány mégiscsak az örök vesztes Piros Bohóc...
Válasz

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás