"Idővel megismertem másokat is: írókat, szerkesztőket, akiket tehetség és nagy ambíció fűtött, és szerelmesek voltak a saját bölcsességükbe; társasági széptevőket, akik kajánul elhódították egymás barátnőit; tanárokat és műfordítókat, poénokkal zsonglőrködő filozófusokat; hűséges feleségeket és győzedelmes szeretőket; mestert és tanoncot. De az időnek csak akkor volt értéke, ha vele voltam, és tulajdonképpen mindig vele voltam, még akkor is, ha fizikailag éppen távol maradt. Megtanultam, sőt tökélyre fejlesztettem azt a képességemet, hogy egymásba csúsztassam a reális világot és azt a valóságot, amit együtt teremtettünk meg magunknak. Miért is ne? Megszüntettem a határokat a kettő között, és kedvemre ki- és bejártam bennük. De valójában csak akkor éltem, amikor a belső világunkba befészkeltük magunkat. Amikor együtt voltunk. És mindig vele akartam lenni.
Amíg ez a pillanat nem jött el, vártam."
A(z) Rózsavölgyi Szalon Arts & Café előadása
Hozzászólások