Zenés ünnepi játék három felvonásban, német nyelven, magyar és angol felirattal

„A legmélyebb értelmű szimbólum, amit valaha is a vallás érzékelhető szellemi magjának tartalmaként kitalálhattak” – fogalmazott Wagner a Szent Grálról. Parsifal Wolfram von Eschenbach eposzából megismert alakja szinte egész életében foglalkoztatta, a balga szent végül legutolsó, „fennkölt ünnepi színjátékának” részvétteljes címszereplője és megváltó hőse lett. Az 1882-ben bemutatott művet olyannyira áthatották a vallásos és filozófiai mozzanatok, hogy az öntudatos alkotó el is tiltotta a menthetetlenül profánnak vélt operaházakat a Bayreuth számára szerzett Parsifaltól.
Thomas Mann szerint a Parsifalban egyesül „a mese naivitása a körmönfonttal”, s Wagner még arra is képes volt, hogy „a mélységesen groteszket az úrvacsora szentségébe és a csengettyűző átváltozás-csoda köntösébe öltöztesse. A művészetet és a vallást egyetlen operában egyesítette.” Az új előadás látványvilágát a Porgy és Bess, valamint A tündérkirálynő után ismét Sebastian Hannak tervezi, a rendezést Almási-Tóth András művészeti igazgató jegyzi.

Fiatal Parsifal: Taba Benjámin

Viráglányok: Lőrincz Emma, Egyed Bea, Kapitány Dorottya, Fehér Laura, Rovó Virág

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara, Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor) és Gyermekkara (karigazgató: Hajzer Nikolett)

A(z) Magyar Állami Operaház előadása