Színház

Pogánytánc

előadás, magyar, 2006.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Vannak pillanatok, amikor úgy érezzük, teljesen oktalanul törnek elő az emlékek. Elég csupán egy szó, egy dallam, szín, illat, hogy megmozduljon agyunkban vagy a szívünkben vagy éppen a kettő összjátékaként az, amit emlékezésnek hívunk... Ezt a pillanatot ragadja meg Brian Friel életrajzi ihletésű drámájában. Az emlékeken keresztül beszél szeretetről, egymásrautaltságról, könnyekről... és arról a nyárról, a Lunasa ünnepéről, amikor a Mundy nővérek egymásba ölelkezve táncoltak Marconi zenéjére, nem is sejtve, hogy ezzel a tánccal egy korszak zárul le az életükben... (Góli Kornélia)

Boldogságra születik-e az ember? Vagy csak a vágy születik velünk? Van-e sors? Ha van, elkerülhető-e? Lehet a boldogtalanság létforma? Mi a boldogság? Észrevesszük-e? Tudjuk-e, felismerjük-e, ha találkozunk vele? Lemondhatunk-e a vágyakozásról? Lehet-e úgy élni, hogy felismerjük önmagunkat? Feladhatjuk-e a keresést? És ha találkozunk magunkkal, van-e tovább? Mi az, amit a család hozzánk ad? Nélküle vagyunk-e? Vajon a múltunk a jövőnk-e?
Ezek, és még ezernyi kérdés: a Mundy család. A válaszokat keresve újabb és újabb kérdésekre bukkantam, de úgy érzem, hogy a kérdés sokszor önmagában a válasz. Boldogságos érzés volt kérdéseket és válaszokat keresni alkotótársaimmal: Szépivel, Dániellel, Édikével, Kornéliával, Eminával, Ágóval, Ziával, Gibóval, Kovival, Jutkával, Gyurival, Csillával és Hugival. (László Sándor)

A(z) Újvidéki Színház előadása

Bemutató időpontja:

2006. január 10., Újvidéki Színház

Stáblista:

Hozzászólások