De még ezzel sincs semmi baj. A bajok ott kezdődnek, hogy Michaelnek van egy édesapja is, aki egy évben egyszer, cselekményünk háromhetes időszakában kétszer tesz látogatást a házban. Minden alkalommal ígér egy biciklit a kisfiúnak és valami mást az édesanyjának, de amikor visszatér nincs nála bicikli és az a más - ha egyáltalán létezik - a távozását következő hetekben, sehogyan sem tudja felvidítani az édesanyját,. Ezenkívül megérkezik Jack atya, aki a lányok büszkesége, a legidősebb testvér. Több évtized után, Afrikából. Még az újság is megírta. Senki nem feledte el. Ő azonban. mindent elfelejtett. És ráadásul maláriás.
Így élnek heten, néha betoppan Gerry Evans, mintha egy filmvászonról lépne közéjük és mindeközben, mintha nem történne semmi. Mégis egy esemény és egy tárgy, ami erre az eseményre észrevétlenül, de tudat alatt folyamatosan emlékeztet, felkavarja az érzékeket. Az esemény a következő: egy fesztivál. Lughnasa fesztivál. Lugh, pedig egy kelta, vagyis egy pogány isten. Erről a fesztiválról pedig egyebek között hallani, hogy rengeteg fiú és lány megfordul. Arról azonban, hogy pontosan mi történik ott, csak homályos, de annál sokszínűbb hírek érkeznek. A tárgy pedig egy rádió, a neve Marconi. Ez a rádió néha megszólal, néha elromlik. Van azonban egy hihetetlen érzékkel elkapott pillanat, amikor egyszer csak megszólal és az öt nő, pár pillanatig eszét vesztve táncol. Még Kate is. És utána megint csak: folyik tovább az élet. Mintha mi sem történt volna. Két napot látunk megjelenítve, három hét eltéréssel.
Michael úgy érzi, ebben az időszakban, illetve ezen a két napon történt az, aminek másként kellett volna történnie, ahhoz, hogy a család együtt maradjon. Pedig a lehetőség ott volt, adott volt.
A(z) Szigligeti Színház előadása
Hozzászólások