Kétféle rokon létezik- a szerencsés, és a szerencsétlen rokon.

De az a szerencsétlen rokon, akinek lesz egy szerencsés rokona, rögtön maga is kicsivel szerencsésebb.
Értelemszerűen a szerencsés rokon, akit megtalál a fent említett szerencsétlen rokon, viszont szerencsétlenebb lesz. A rokonok közt válogatni pedig nem lehet.

Csak úgy várhatjuk el szerencsésebb rokonainktól, hogy szükség esetén gondoljanak ránk, ha mi is gondolunk a hozzánk képest szerencsétlenebb rokonainkra. Így egyensúlyozódik ki az országban a szerencse.
Másrészről kérni sokkal könnyebb és kellemesebb, mint adni. Rokontól kérni nem is olyan szégyenletes, mint valami idegenektől. De ha rokonnak ad az ember, rögtön kritizálják. Azok, akik nem rokonok. Persze, azoknak is élniük kell. Ráadásul ők vannak többen. És nekik is megvannak a saját rokonaik.

És akkor a lyuksógorokról még nem is beszéltünk.

Zene: Carson Coma

Asszisztens: Kovács Aliz

Móricz Zsigmond Rokonok című regénye alapján írta: Preiszner Miklós, Znajkay Zsófia és Peer Krisztián, a végső változatot készítette: Mózsik Imre

Összeesküvők: Lestyán Attila, Losonczy András, Hajmási Péter, Higany, Martinkovics Máté
Zenekar: Biro Kristóf, Lukács Ádám, Molnár András, Nyomárkay Zsigmond, Urbán Kristóf

A(z) TÁP Színház előadása