„Más is akadt, aki ugyanolyan gyönyörű szép volt, mint ő, de benne volt valami más is, amit az emberek megláttak, és amivel azonosulni tudtak. Sugárzása volt – sóvárgás és vágyakozás áradt belőle. Ettől volt más, mint a többi ember. Ebből a sugárzásból akart részesülni mindenki, aki ismerte. Ebből a gyermeki naivitásból, mely csupa félénkség volt, de egyszersmind csupa elektromos feszültség.” (Lee Strasberg)

Marilyn szeretetre és elfogadásra vágyott. Ezt hajszolta egész életében. Ezért akart mindenkinek megfelelni: az anyjának, a szeretőinek, a férjeinek, a stúdióknak és a közönségnek. Elszántan igyekezett pótolni a hiányosságait, folyamatosan képezte magát, hogy elsajátítsa a szakma minden fortélyát. Naivitása és bizonytalansága azonban végigkísérte pályáját. Magánéletében olyan férfiakba kapaszkodott, akik egyfajta apafiguraként szolgálhattak volna, de minden kapcsolata – előbb vagy utóbb – tönkrement.

A darab Marilynnek, a nőnek a küzdelmét mutatja be.