Jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás. Siegfried, a germán mitológia és Wagner hőse éppen arról híres, hogy nem ismeri a félelmet. Hatalmas erejű, fékezhetetlen vidámságú, zabolátlanul vad legény, az erdő fia és a vadállatok barátja, akivel nem tanácsos ujjat húzni. Nem sokan akadnak manapság, akik hasonlítanak rá. Egyvalamiben azonban szinte mindenki Siegfried: legtöbben nem tudjuk, kik vagyunk valójában, s utunk során csak lassan ébredünk rá, mi rejlik bennünk.
Szivárványos zenekari hangzás, titokzatos párbeszédek, találós kérdések. Ármányos törpe és diadalmas ifjú hős. Sárkányölés és a fenevad megízlelt vére nyomán megértett profetikus madárdal. Áthatolás a tűzön, a megtalált társ és a szerelemben megismert félelem. Ezek alkotják - seregnyi más mozzanattal együtt - a Siegfried mesei varázsát. De felsejlik benne a generációs konfliktus is: az utódok félrelökik az elődöket, az öreg Vándor a nyegle ifjonctól kapja a legdurvább kritikát. És benne rejlik a műben a figyelmeztetés: minden útelágazásnál, minden fa mögül az elkerülhetetlen Sors leselkedik ránk. Azt is meg kell kérdeznünk: Siegfried valóban a Wälsungok méltó utóda-e? Vagy ösztönössége hanyatlás, s ő maga csak a végzet öntudatlan eszköze? Wagner nagy alkotó: műve nem ad egyértelmű válaszokat. Ezúttal a nagyszerű német hőstenor, Stefan Vinke ölti magára Siegfried szerepét, a produkció Miméje pedig a svájci születésű tenor, Cornel Frey lesz, aki a düsseldorfi-duisburgi Rajnai Német Opera tagjaként már többször belebújt az ármánykodó törpe jelmezébe. A Rajna kincse és A walkür Wotanját, Tomasz Koniecznyt viszont Vándorként a pompás lett basszbariton, Egils Silins váltja. A lángok által őrzött Brünnhilde ébredését, s vele az új sorsára rácsodálkozó hősnő ambivalens érzelmeit mindkét estén Catherine Foster jeleníti meg.
Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
A(z) Müpa előadása
Hozzászólások