gondol. A költségvetés nem ad Antinak nagy mozgásteret. Azt a kevéske pénzt is, amiből a filmet forgatja a barátai dobják össze. Anti különös megoldásokra kényszerül, de elhatározza, hogy nem adja fel. Azonban váratlan dolgok történnek...
Nem tagadom, hogy személyes ihletetségű az anyag, mint hogy az volt 1998-ban az In Floribus, 2000-ben pedig az Élve vagy halva is. Ez akár egy trilógia harmadik részének is tekinthető, annyiban mindenképpen, hogy ezzel az előadással remélhetőleg lezárul bennem egy korszak, szeretnék végre elszakadni a számomra oly fontos 1989-90-es évektől. Akikben él valami vágyakozás, valamifajta nosztalgiaérzés a múlt iránt, azok, akik úgy érzik, hogy elvesztettek valamit, akiknek néha az a különös érzése támad, hogy a rendszerváltás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, és az oly áhított jövő ma szürkébbnek látszik, mint az az időszak, amiben felnőttekké váltunk, azok feltehetőleg ráismernek majd valami élményre. Ezek az "egyívású" emberek ma közelebb vannak a negyvenhez, mint a harminchoz. Az előadást azonban elsősorban a fiatalabb generációknak ajánlom. Úgyis mondhatnám tréfásan, hogy számukra ez kötelező érettségi tétel, rengeteg élő zenével, videóval, és hát velőtrázó humorral. Bolondság volna kihagyni. (Réthly Attila)
A(z) Csiky Gergely Színház előadása
Hozzászólások