Peter Quince és hajléktalan társai társai elhatározzák, hogy kis színjátékot adnak elő Théseus király lakodalmán. A próbát éjszaka tartják az athéni erdőben, ahol Oberon tündérkirály egy varázslat során Nick Bottom fejét egy szamáréval cseréli ki... Oberon ugyanis sűrűn civódik feleségével, Titániával, ezért bosszúból bűvös szert csepegtet Titánia szemébe, hogy az felébredéskor szeressen bele az első lénybe, akit meglát - és persze úgy intézi, hogy ez a lény a szamárfejűvé varázsolt Nick Bottom legyen.
Ám nem ez az egyetlen varázslat azon az éjszakán... Pucknak, Oberon tündérinasának Oberon megbízásából ugyanezt a bűvös szert kellett volna Demetrius szemébe csepegtetnie, ám tévedésből Lysandert bűvöli el, aki ezáltal Helénába lesz szerelmes, ám mivel egy hasonló varázslat Demetrius szívét is visszafordítja elhagyott kedveséhez, a két fiú ismét vetélytárs lesz: párbajjal készülnek eldönteni, melyiküké lesz Heléna. Oberon Puck segítségével végül kibogozza az összekuszálódott szálakat: Demetriust meghagyja Heléna iránti szerelmében, így Hermia Lysander felesége lehet.
Természetesen a szamárfejű Bottom is visszaváltozik emberré, így nincs akadálya, hogy színjátékukat bemutassák Théseus és Hippolyta menyegzőjén. Ez a cselekményszál nem véletlen, ugyanis a művet Shakespeare egy főúri esküvőre írta: William Derby és Elizabeth de Vere kézfogóján, Erzsébet királynő jelenlétében mutatták be Londonban, 1595. január 26-án. A szerelmes fiatalok lázadó fellépése a szülői önkény ellen ókori eredetű vígjátéki motívum, de Shakespeare-nél átszínezi a reneszánsz felfogás az érzelmek tudatos szabadság-igényéről.
Shakespeare talán legtöbbet játszott műve 15 operát ihletett (a legismertebbek Purcell, Orff és Britten művei), színpadi zenét többek között Arne, Ibert és Mendelssohn írtak hozzá. Természetesen számtalan színpadi és filmes feldolgozás készült belőle, és kedvelt darabja az iskolai színjátszó köröknek is (különösen angolszász nyelvterületen), hiszen remek szerepek vannak benne.
A(z) Vörösmarty Színház előadása
Hozzászólások