Előadásunkban férfi találkozik a férfival, nő a nővel. Ember a hasonmásával. Tánc találkozik a tánccal, s közben érzések válnak láthatóvá, tapinthatóvá: ember és ember közötti kapcsolat, legyen az szerelem, gyönyörű-szörnyű-patalogikus őrület vagy aljasság.
Világunkhoz szörnyek kötődnek. Meg kell hát mutatnunk őket: átlépni a kordonon, túlmerészkedni a tiltótáblák vonalán, túl a világon, mely igyekszik kiiktatni minden kellemetlen nyersességet.
A szörnyek közöttünk járnak - a szörnyek mi vagyunk: fejünkben napról napra új borzalmak fogalmazódnak meg, s a bennünk fejlődő gesztusok, szavak, zajok csak arra várnak, hogy rászabadulhassanak az emberi értékek eltaposására szerveződő világra.
Az előadás tárgya és alanya: az ember és az a benne lévő paradoxon: hibái, szörnyeteg mivolta ellenére mégis legszebb, legnemesebb vágyai a szabadság kapujához vezetnek.
Az előadás maga ennek az iszonyú szépségnek a himnusza."
A(z) Szigligeti Színház előadása
Hozzászólások