Táguló pupillák

előadás, magyar, 2000.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Az élet, amelyet élünk, folytonos félreértés, vidám középút a nem létezo nagyság és az el nem érheto boldogság között. Egy csésze kávé, egy cigaretta, amelyet elszívunk, és az illata átjár, a szemünk csaknem lehunyva egy félhomályos szobában? nem kérek többet az élettol, csak az álmaimat és ezt? Az már elég, ha mindenki érzi a világ szívverését.

A(z) Andaxínház előadása

Stáblista

Hozzászólások