Melyik pillanatban kezdenek az emberek és helyek összefolyni mögöttünk? Megérkezünk, megalapozzuk az életünket, és kiépítjük magunk körül a mikrokozmoszt. Újra és újra ugyanazt az utat járjuk be; megpróbáljuk megtartani az egyensúlyt azon dolgok között, amelyeket elveszítünk, nem látunk, nem tudunk megérinteni, megszagolni, hallani, érezni, és amelyek minden új helyen feltárulnak előttünk. Mindnyájunknak szükségünk van rá, hogy tartozzunk valahová, megismerjük magunkat más embereken keresztül, bízzunk, és megosszuk másokkal mindennapi életünk egy darabját, még akkor is, ha ez a darab nagyon kicsi.
Veszteségeink egyre inkább halmozódnak. Az egyszerű élet folyton megújul. Eggyel kevesebb nap van hátra, eggyel több telt el. Hogyan tarthatnánk távol magunktól mindezen dolgokat? A Lo que no se ve megpróbál megoldást találni ezekre a kérdésekre. Ebből a célból a társadalom három alappillérével foglalkozik: a párkapcsolattal, a családdal és a barátokkal. Belekapaszkodunk ezekbe a kapcsolatokba, hogy tartozzunk valamihez, vagy valakihez, és azért, hogy megerősítsük az identitásunkat.
A(z) Müpa előadása
Hozzászólások