A népmesék és ősi mondák vándorló Krisztusa és kísérője, Szent Péter történetei megszámlálhatatlan verzióban népesítik be a szájhagyományt. A darab epizodikus történetei, Tótferi, a világhőse születésének stációi a gyerekek képzeletvilágához hasonlóan tágítják az időt és a teret.
Kárpáti Péter a Tótferiről:
"Miközben kultúrák épülnek egymásba, változnak, elpusztulnak, újjászületnek, az emberi képzelet nagy teljesítményei átadódnak. Tehát létezik valamiféle folytonosság, csak a folytonosság tudata nincs meg: hogy amit elképzelünk, azt már mások valamilyen formában, ötszáz, ezer, kétezer évvel ezelőtt elképzelték. (?) Az elpusztult legendák előbányászása ezért fontos számomra. Értékmentés. Például amikor rátaláltam a Krisztus-legendákra és a népi világvége-látomásokra, rögtön tudtam, olyan csodavilágokat ások elő, amelyeket szeretnék behozni a köztudatba, szeretném megmenteni őket."
Egy kisbabának rengeteg veszélyes próbát kell kiállnia, amíg megszületik. Plána ha ő Tótferi, a világhőse. Közben a vaddisznók kórusa a padláson énekel, tubán és mosódeszkán kísérik a történetet. A Tótferi a szegénységről és a reményről szól.
"Kárpáti Péter ezúttal a történetek kimeríthetetlen forrásához fordult: a magyar néphagyomány, a népmesék és népi legendák gazdag világához. (?) Igazán attól lesz izgalmassá és egyedülállóvá a darab, ahogy mesteri módon összeszövődik benne hagyomány és lelemény, az évezredeken átívelő, megőrződő mitikus tudás és a jelennek, az ezredvégnek a reflexiója." (Szűcs Mónika, Ellenfény)
A(z) Trafó és FÜGE Produkció előadása
Hozzászólások