Traviata

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

Estély Violetta Valéry szalonjában. Nagyvilági társaság: D'Obigny márki, Grenvil doktor, Douphol báró, Flora Bervoix, Gaston és mások. Gaston magával hozta barátját, a fiatal Alfred Germont, hogy végre bemutassa a ház úrnőjének titkos rajongóját. Választékos társalgás; majd vacsorához ülnek - pohárköszöntő. Az elfogódott Alfrédot biztatják rá; bordalához Violetta replikázó strófája kapcsolódik. Bordal a szépségre és az igazi szerelemre - bordal a pezsdülő, elrohanó élet röppenő élvezeteire. Violetta múló rosszulléte zavarja meg a mulatságot; köhögőroham: a lappangó tüdőbetegség áruló jele. Néhány percre, amíg magához tér, más szobákba vonulnak át a vendégek. Alfred tart ki mellette, részvevő aggodalommal. Párbeszéd; majd a szenvedélyes szerelmi vallomás kettőse - Violetta játékos, könnyed koloratúrszólammal felel rá. "Ha valóban szeretsz, jobb, ha elkerülsz." Violettának tetszik a fiatalember - de menekülni próbál még a mélyebb érzéstől: nagyvilági függetlenségét félti; a felületesség védőpáncéljával próbál védekezni a szerelem kiszolgáltatottsága ellen. Mégsem utasítja el Alfrédot egy szál kamélia, a zálog a közeli viszontlátásra, vendégek elbúcsúznak. Violetta egyedül marad - magánjelenet és ária. Andantino-szakasz és allegro brillante: csillogó, bravúros koloratúrrész - a csírázó érzések viaskodnak itt a nagyvilági nő "frivolságával". Fél az érzéstől, még védekezik ellene; hiába, belül, titokban, már fellobbant a láng. Az ablakon át Alfred hangja: strófája beleszövődik Violetta áriájába; szimbolikusan előrerajzolva a szerelem kiteljesedését...

A(z) Erkel Színház előadása

Stáblista

Értékelés:

1 szavazatból