Papucsférj, zsarnok mama, acsarkodó húg és nővér, vészesen savanyú nagynéni, csetlő-botló nagybácsi. Az udvarlónak álcázott talpnyalók, és a pénzsóvár kérők- költőjelmezbe bújva egymás kezébe adják a kilincset a furcsa családnál. Philaminte, a ház matrónájaként, sógornőjét, Belízát, és idősebbik lányát, Armandát udvarhölgyként maga mellett tartva csak a felolvasó szeánszoknak él. Férje, a jóindulatú, ámbár jobbára gyakorlatilag csak a szőnyeg alatt közlekedő Ariste tehetetlen a nők hóbortjaival szemben, igaz, nem is nagyon áll szándékában tenni semmit...
A hódolók pedig csak jönnek, jönnek, jönnek, mígnem a vasakaratát épp a sürgős férjhez adásban kiélő mama kész helyzet elé nem állítja családját. Henriette-nek, a kisebbik lánynak ugyanis férjhez kell mennie Trissotinhez, az alkalmi költőhöz (mert - a mama szerint - ez az egyetlen megoldás a költészetre kevésbé fogékony, és a családtagjaihoz képest egészséges gondolkodású Henriette helyes irányba tereléséhez.) A leendő vőlegénynél, Trissotinnél viszont visszataszítóbb és önteltebb figurát még aligha hordhatott hátán a föld...
Vajon sikerül-e az ál-költői délutánokba belefeledkezett és az ál-művészetre kiéhezett tudós nőknek végképp megsemmisíteniük a józan ész képviselőinek utolsó, kétségbeesett támadását, vagy már csak a csoda segíthet...?
Erről szól Moliere fergeteges komédiája.
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások