Heltai Jenő színjátékának sikere gyakorlatilag páratlan a magyar színháztörténetben. A Gombaszögi-nővérek tiszteletére írt vígjáték 1914-es vígszínházi ősbemutatója után ezt írja a Pesti Hírlap: „Heltai Jenő, a kiváló poéta régi kedvence a Pesti Hírlap olvasóközönségének. Költészet és humor dajkálták bölcsőjét. S a derült poézis sugározza be minden írását. Színpadi munkáit is a szellemesség, könnyedség, fürgeség vitték a siker révébe, s a választékos ízlés biztosította mindég neki az irodalmi színvonalat.”
Történetünk a fényes századfordulós Pestre kalauzolja közönségét, ahol a négy Tündérlaki-lány, mind a maga módján keresi a boldogságot egy valójában korántsem olyan ragyogó miliőben, ahol a szerelem és a család iránti odaadás összeférhetetlenségének réme véget nem érőn kísért. A négy fiatal nő négyféleképpen kérdőjelezi meg a kor erkölcsének ambivalenciáját. Heltai drámáját ma mégis aktuálisabbnak érezhetjük, mint valaha: olyan örökérvényű problémakört boncolgat, mint az önfeladás, az önzés és önérdek összefonódása a szerelemmel és a családi összetartozással. Mindezt szórakoztató iróniával, szókimondással és az egyszerű melegszívűség erejével teszi.