Az Úri muri (1927) cselekménye a millennium évében (1896) történik; kb. négy nap úri duhajkodásának keretében. A környezetéből kiemelkedni akaró, de annak szorításában elbukó ember vergődésének tragédiáját írta meg Móricz. Az író a regény főhősében sem találta meg azt a "prófétát" akit keresett. Szakhmáry nemcsak önmagát pusztítja el, hanem tanyáját is felgyújtja. Az Úri muri részeg éjszakájában minden zár felnyílik, az emberek vad érzelmi fejvesztettségben elmondanak egymásnak mindent, amit nem volna szabad elmondani. Kitűnik, hogy a magyar világ, úri gőgje alatt olyan kész a lelki meztelenségre, mint csak az orosz regények világa. Móricz strindbergi tömörséggel tudja a pillanatot megragadni, és néhány szóban egy emberélet minden szörnyűségét összesűríti. És az emberi élet minden szörnyűsége kibontakozik ezeken a részeg éjszakákon, váratlan és megdöbbentő megnyilatkozásokban. Ez az ami arra késztette a színházat, - és Bagó Bertalan főrendezőt - hogy Móricz immár klasszikus művét bemutassa a zalaegerszegi közönségnek.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások