Nem az a gáz, ha piásan vezetsz, hanem ha megfog a rendőr. Mert akkor ugrik a jogsi.- vélik Háy János: Utánképzés ittas vezetőknek című színdarabjának szereplői. Sajnálatos, hogy mióta felszerelték a testkamerákat, már nem lehet „okosba” intézni az ilyesmit. Pláne sajnálatos – mondják, hogy még egy három napos pszichológiai utánképzésen is részt kell venni, ami tisztára felesleges időpocsékolás.

Háy darabjának cselekménye röviden összefoglalható: kilenc vadidegen egymás mellé sodródik, és kénytelen-kelletlen három napon keresztül együtt töltik a délutánjaikat ezen a tanfolyamon. A társadalom minden rétegéből, minden szegmenséből érkeznek; van köztük, többek között, multinál dolgozó csinibaba, lecsúszott vendéglátós, hivatásos közös képviselő, egy olasz, aki nem olasz, egy újságíró, sőt, talán még belügyes is.

Már a tanfolyam célja is teljesen értelmetlen: a két pszichológusnak három nap alatt rá kell bírni a részvevőket, hogy megfogadják, nem ülnek többet ittasan volán mögé. Természetesen, erre mindegyikük ígéretet tesz, csak hogy visszakapják a vezetői engedélyüket. Mivel az utánképzés módszertana szerint magukról és a cselekményről, ittas vezetésükről, ami miatt ide kerültek egyébként is beszélniük kell, hát fecsegnek minden másról is, csak hogy gyorsabban teljen a kötelezően itt töltött idő. Hirtelen felcsapó indulataik, összezördüléseik és kibéküléseik, folyamatos humorforrás az író számára.

Látszólag semmi közük egymáshoz. Semmi sem köti össze karaktereiket az alkohol szeretetén kívül. Ám ahogy a két botcsinálta pszichológus kérdéseire megismerjük történetüket, kiderül, sokkal több közös vonás van bennük, mint, ami elválasztja őket egymástól. Szavaikból egyediségükben is hasonló sorsok, tragédiák bontakoznak ki. A szerző másfél óra nevetést ígérő szatírájának ez adja súlyos alapját, a darab nem csak megnevettet, de el is gondolkodtat.

(Soós Péter, az előadás rendezője)

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása