Adott egy kedélyesnek tűnő bajor falu nem sokkal a második világháború után. Végre béke van. A helybéliek élete végre visszatérhet a megszokott mederbe, a menekültek pedig - ha akad munka - végre új otthonra találhatnak. 

Csakhogy a háború okozta sebek nem múltak el nyomtalanul. És a gyűlölködés is túlságosan mélyen ivódott bele az emberek lelkébe.
Ráadásul szegénység van. Anyagi és lelki egyaránt. 
Szinte természetes ebben a közegben, hogy aki kicsit is kilóg a sorból, azt kipécézik. És aki nem tud, vagy nem akar beilleszkedni, annak előbb-utóbb mennie kell. Amikor pedig még egy gyilkosság is történik, a közösség végképp igazolva érzi magát, illetve előítéleteit: egy nagy, közös vadászatra indulnak...

A darab arra keresi a választ, meddig beszélhetünk jogos önvédelemről, és mikortól uszító intoleranciáról? A saját szerencsétlenségünkre miért gyógyír, ha másokat még szerencsétlenebbé akarunk tenni? Megússzuk-e, hogy kipécézzenek, ha mi is kipécézünk másokat? Véget ér a "vadászat", ha már mindenkit elüldöztünk, akinek nem volt helye közöttünk? 
Martin Sperr drámája - amiből film is készült - most kerül második alkalommal színre Magyarországon.