táncelőadás, magyar, 2010.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

Már rég nem azt látjuk, ami van. Már rég azt látjuk, amit akarunk látni. Ahogy a világot látni szeretnénk. A látott színt a tudott színre, a látott formát a tudott formára konvertáljuk. Rendre jönnek, akik újra meg újra emlékeztetnek erre: vak látnokok, impresszionisták, nem tükör által, homályosan, de színről-színre látó próféták, felelős művészek, akik mernek látni.

Kedvenc munkáim: a Tükrök (1982), a Boldog vagyok (1986), az Utolsó szóló (1989), A jövőre emlékezni (2008) és sok más színházi munkám is ezt kutatta. Előre megmondom, mi a bökkenő: az erős látvány legyőzi eltakarja a táncost. Vagy fordítva. Ha sikerül megtalálni egyensúlyukat, akkor erősítik egymást. Nem mi kezdtük, hanem a modern tánc nagyjai: Lois Fuller, a tűz táncosa, Alwin Nikolais a látvány szerelmese, és mások. Műsorunkkal előttük is tisztelgünk.

A(z) Budapest Tánciskola előadása

Stáblista

Hozzászólások