Megalakulása: 1994



Minden Göttingenben kezdődött 1994-ben. Henning Rümenapp, Stefan Ude, és Dennis Poschwatta

alapította. Később aztán Dennis egyik haverja bemutatta nekik Sandrát, aki végül csatlakozott a csapathoz. A kiugrási lehetőségre 1996-ban került sor, amikor megnyerték a VIVA tehetségkutató

versenyét. A díj egy videokészítési lehetőség volt, valamint lemezszerződés egy kis kiadóval. Ez volt a nagy alkalom a kitörésre, hamarosan meg is jelent az Open Your Eyes című első kislemez mely hamar fel is került a német toplistákra. A siker következtében a Guano Apes leszerződött a Gun Records-al, így aztán 1997-ben kiadták a Proud Like A God című első Guano albumot. A következő nagy dobás volt az 1998-as ausztriai Snowboard Világbajnokság hivatalos száma, a Lord of the Boards, amellyel még nagyobb sikert arattak.



Az őszinte, kiabálós rockzene, a kemény riffek akkoriban nagyon mentek, és kifejezetten üdítő volt, hogy nem férfi áll az élen, hanem egy karizmatikus nő, Sandra Nasic. Aztán beindult a koncertgépezet is: az élőben igazán hatásos banda körüljárta a világot, többször is eljutott Magyarországra, a Szigetre.



A második albumot készítette elő a Big in Japan című maxilemez. Ez nem más, mint a nagysikerű Alphaville sláger feldolgozása. A második lemez a Don't Give Me Names nevet kapta, melyet 2000-ben adtak ki már nem zavart túl sok vizet: kikerült róla néhány kisebb sláger, de új rajongókat nem szereztek.



2003-ban megjelent a harmadik nagylemez, a Walking On A Thin Line, mellyel a Guano Apes megint egy kemény diót rakott le az asztalra. A crossover helyett rock, a vagány őrület helyett felfogható stílus mutatkozott. A You Can't Stop Me című számban a kitünően jó gitárriffek összetalálkoznak a karizmatikus énekesnő Sandra Nasic extravagáns hangjával, a másik oldalról nyugodt oldalát prezentálja a Guano Apes, ezzel a Quietly című számban találkozhatunk.



Még 2003-ban kiadták a negyedik lemezüket, melyen kizárólag élő felvételek szerepeltek, Live

címmel jelentették meg. Mivel Stefan elvette barátnőjét, Jessicát, egyértelművé vált, hogy a 2004-es évet azegyüttes pihenésre, szólókarrierjük építésére használja fel, esetlegesen 1-2 fellépéssel. Az év végén megjelent az együttes új maxija a Break the line, nemsokkal később jelent meg a Planet of the Apes CD, amely Best Of kiadványként jött ki. Nemsokkal a Break the Line kiadása után hivatalosan bejelentette az együttes és a kiadó is, hogy vége a karriernek, feloszlanak. 10 évnyi közös munka után válnak szét, és kezdenek szólókarrierbe.



Tagok:

Sandra Nasić - ének

Henning Rümenapp - gitár

Stefan Ude - basszusgitár

Dennis Poschwatta - dob



Lemezek:

Proud Like a God (1997)

Don't Give Me Names (2000)

Walking on a Thin Line (2003)

Guano Apes - Live (2003)

Planet of the Apes (2004)

Lost (T)apes (2006)