Se szeri, se száma azoknak a filmkockáknak, amikből mém lett az interneten. Réges-régen, a közösségi média hajnalán már felfedezték maguknak az emberek Morpheust a Mátrixból, aki az élet apró igazságait osztotta meg („What if I told you...”), Walter Schobchakot A nagy Lebowskiból, aki felidegesítette magát azon, hogy egyedül van valami furcsa szokásával („Am I the only one around here...?”), Nicolas Cage meredő tekintete (A vámpír csókja) pedig a „Nem mondod?” szinonimája lett. A lista végtelen, de ne felejtsük el megemlíteni Boromirt A gyűrűk urából és

a poharát emelő Leonardo DiCapriót (A nagy Gatsby), aki talán a mémkultúra koronázatlan királya.

Senki nem adott annyi karaktert a GIF-gyártóknak, mint ő.

Vannak filmek és sorozatok, amik különösen alkalmasak a „mémesedésre”, mások kevésbé. Elsősorban az alapanyag népszerűsége, a figurák felismerhetősége számít – a Pókember- vagy a Star Wars-franchise-hoz, a Titanichoz vagy Az oroszlánkirályhoz mindenkinek van kapcsolódása –, de az Avatar vagy Top Gun jeleneteit senkinek nem jut eszébe kikockázni. Az is nehezen magyarázható, miért lett a Star Wars-előzménytriológia minden egyes mondatából mém, miközben az eredeti vagy a későbbi hármas kevésbé népszerű alapanyag. Egy biztos: tabu nem létezik. Maguk a rajongók a legfogékonyabbak arra, hogy kedvenc moziélményükből otromba vagy butuska tréfa szülessen.

Az összes mémesedett film és sorozat közül talán a Breaking Bad a legérdekesebb eset. A magyarul Totál szívás címmel futó moralitásdráma 2008-ban debütált az AMC éjszakai műsorsávjában, de először nem teljesített elég jól, majdnem elkaszálták három évad után. Öt évvel később az utolsó évadot már tízmillió néző követte, kisebb kultusz alakult ki a drogbáróvá fejlődött kémiatanár története körül. Az első catchphrase, amit felkapott az internet, az iskolában bukdácsoló Jesse Pinkmantől származott, aki Walter White fifikás felfedezéseit így kommentálta: „Science, bitch!” (Apróság, hogy miként a „Luke, én vagyok az apád” mondat sem pontosan így hangzik el A Birodalom visszavágban, úgy Jesse sem éppen ezt mondja, hanem csak annyit: „Yeah, science!”.)

A Breaking Bad nézőközönségének jó része a sorozattal együtt nőtt fel, és aztán a YouTube-on, az Instagramon, később a TikTokon találta meg a saját platformját.

A sorozat mémesedését kiválóan segítette, hogy

a Breaking Bad fekete komédiának indul, és úgy válik egy erkölcsi hanyatlás sötéten gomolygó anatómiájává, hogy a legutolsó részben is akadnak humoros pillanatai.

De egyvalami mindig igaz a sorozatra: ha a nézők nevetnek, akkor a szereplők sosem – és fordítva. Amikor Walter a sivatag közepén egy fehér alsógatyában szerencsétlenkedik, a néző érzi a jelenet humorát, de főhősünk kétségbe van esve. Amikor a két főszereplő feloldja sósavban egy piti bűnöző holttestét, majd a sav átmarja a plafont, a nézőknek vicces lehet, Walteréknek pedig totál szívás. De fordítva is igaz: amikor Walter ráébred, hogy – spoiler! – oda a pénz, ráadásul egy olyan ember miatt, akinek a feleségével viszonya volt, a főhős mániásan röhög és nyerít, a néző pedig elhűlve nézi.

A sorozat tele van olyan jelenetekkel, amiket a főhősök komolyan vesznek, de a néző nem teljesen – épp ebből fakad a humora.

Ha a szereplők nevetnének saját nevetségességükön, akkor a nézőnek már nem kellene.

De ebből fakad az is, hogy legtöbbször a filmsorozat legmélyebb, legmeghatóbb jeleneteiből vált vicc tárgya. (Megint spoilerek következnek!) Az ötödik évad katartikus epizódjában Hanket lelövik, Walter pedig összeroskad és némán sírva fakad. A kamera az ikonikus Dolly-zoommal érzékelteti, hogy a kémiatanárból lett bűnvezér hogyan omlik össze a sógora halálát látva. A megrázó jelenet a sorozat tetőpontja, ráadásul ötévadnyi alkotói – és nézői – munka van benne, hogy ilyen hatásos. A hideg kiráz, akárhányszor újranézi az ember.

És aztán jönnek az efféle ostobaságok, amelyekben a jelentéktelen–jelentőségteljes és a sorsszerű–hétköznapi ellentéteiből is fakad a humor.

És persze tele van az internet mindenféle házibarkács-vágatokkal, amikben a sorozat jeleneteit kuszálják össze, szerkesztik és manipulálják. Az egyik arról szól, mi történne, hogy a Breaking Bad világában senki nem elég óvatos.

És várjuk azt az évet is, amikor a mesterséges intelligencia végre gombnyomásra újraalkotja a sorozatot, mondjuk az ötvenes évek Amerikájába...

vagy éppen Olaszországba importálva a cselekményt.

A nagy kérdés persze az, veszít-e a hatásából az a film, ami saját életre kel az internet bugyraiban. A Star Wars-filmeknek szemmel láthatóan nem ártott, a sokat szidott előzménytrilógiát talán még közelebb is hozta a közönséghez. Leonardo DiCaprio, aki A Wall Street farkasa, a Volt egyszer egy Hollywood, A nagy Gatsby és persze a Titanic főszerepeiben is mémmé vált, jottányit sem veszített színészi karizmájából, mert az ő arcát látjuk mindenhol. És a Breaking Bad nagy hatású kulcsjelenetei sem kevésbé megindítóak – ha a mémek nem is segítik a mélyebb átélést, és legfeljebb ennyiből áll a reakciónk, amikor meglátjuk a mémekből az ismerős képkockákat:

A tabuk nélküli mémelésen csak azok fognak megbotránkozni, akik teljesen újak a magyar néven világhálóként emlegetett Interneten. Őket köszöntsük Obi-Wan szavaival!