A hét egyik legfurább megmozdulása – ha a hazai színtér őrültségeit figyelmen kívül hagyjuk – talán az a nyílt levél, amiben a világ okos embereinek egy része arra kéri a világ okos embereinek másik részét, hogy fél évre álljanak le a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztésekkel. Pontosabban azoknak a MI-rendszereknek a befagyasztását kérik, amik fejlettebbek, mint a GPT-4. Aggodalomra tehát nincsen ok, a ChatGPT-től továbbra is lehet hülyeségeket kérdezni.

Az nem lepett meg, hogy Yuval Noah Harari is az aláírók között van, mert a Sapiens és a Homo Deus szerzője mindig azon hurráoptimista humanisták közé tartozott, aki bízik benne, hogy az ember képes megoldani a klímaváltozástól a robotizációig minden ördöglakatot. De a Tesla-vezér Elon Musk és az Apple-vezér Steve Wozniak nevei szokatlanul mutatnak a listán. Már csak azért is, mert a vagyonos technokratáknak van a legkevesebb félnivalójuk. A tőke az oldalukon áll.

A nyílt levél fogalmazóit az aggasztja, hogy

a mesterséges intelligencia üstökösként robbant be a mindennapi életbe.

Bár egyelőre nem vette el senki munkáját, legfeljebb azzal a fotóval vert át minket, amin Ferenc pápa Balenciaga pufikabátban látható, minden lelkesedésünk ellenére a bizalmunkat nem nyerte el.

„A fejlett mesterséges intelligencia mély változásokat hoz a földi élet történetében, és ezzel arányosan, gonddal és erőforrásokkal kellene igazgatni – írják a levélben. – Sajnos effajta tervezést és menedzselést nem látjuk, ellenben az elmúlt hónapokban az MI-laborokban féktelen verseny indult a minden eddiginél fejlettebb és hatalmasabb digitális elmék létrehozásában, és a folyamatot senki – még az alkotók sem – érthetik, nem jósolhatják meg előre és és nem ellenőrizhetik biztosan.”

A levél később arra int, hogy a mesterséges intelligencia könnyen a propaganda eszköze lehet, de akár lehagyhat, leigázhat, helyettesíthet is minket. S hogy kevésbé a scifikbe illő jelenetekre koncentráljunk: hiába képvisel vonzerőt, hogy rábízhatuk egy csomó munkát.

„Automatizáljunk-e azokat a tevékenységeket is, amiket egyébként szívesen végzünk?”

– teszik fel a kérdést. Nyilvánvaló, hogy művésznek, fotósnak, animátornak, kreatív szövegírónak lenni jó dolog. A Goldman Sachs éppen közölt becslést arról, hogy hány ember munkáját veheti át az MI: 300 millió fehérgallérosét – könyvelők, irodisták, diszpécserek, satöbbik –, akik arra a sorsra juthatnak, mint legutóbb a nyolcvanas években a kékgallérosok.

A levél a Future Of Life Institute honlapján jelent meg, és a harmincezer aláíró között találjuk a techvilág számos felsővezetőt. Ember meg nem mondhatja, miért ír alá egy ilyen irományt a Google, a Pinterest vagy a Stability AI vezetője. (A Vice szerint az is kiderült, jópár aláírás hamis: például Hszi Csin-pingé, a kínai kommunista párt főtitkáráé.) Ők valószínűleg az aláírás után pár perccel máris az AI nyújtotta lehetőségek kiaknázásán dolgoztak. A Future Of Life körül amúgy is a világ legbefolyásosabb longtermistáit találjuk, akik a Szilikon-völgy szupergazdagjaiként arra gyúrnak, az ember egy nap majd az űrben utazhat, örökké élhet, testből testbe, gépből gépbe ültetheti az elméjét, kisebb-nagyobb, önfenntartó kabinokban kihúzhatja a klímaapokalipszist, mesterségesen gyárthat húst, természetet és gyereket. Szekuláris vallás – így szokták leírni őket, és nehéz lenne tagadni, hogy a longtermisták utópista álmait egyetlen hajszál választja el a disztopikus pokoltól. Sokan joggal bírálják őket azért, mert évezredekkel előre tekintenek, hagymázas álmokért mozgatnak meg dollármilliókat (Musk például 10 millióval támogatta a szervezetet 2015-ben), holott a világot itt és most kellene jobbá, emberségesebbé tenni.

A fejlődésnek nem lehetnek kerékkötői, talán egyedül a fundamentalista és a katonai diktatúrák azok, amik vissza tudnak küldeni országokat évtizedekkel az időben, s lám, még a háború is mindig a progesszió motorját adta az emberiség történetében. De azért legyünk szkeptikusak! Elon Musk azonban tíz éve azt ígérte, hogy nyakunkon az elektromos autók forradalma, s még sehol sem vagyunk; lehet, hogy az MI megjelenését övező lelkesedés is éppígy csak túlárazott hype.

Pár héttel ezelőtt a tekintélyes nyelvész, Noam Chomsky azt írta a New York Times hasábjain, hogy a ChatGPT hamis ígéretekkel kecsegtet. A cikkben érdekes, kézenfekvő, mégis revelációnak ható megfigyelést tett: a mesterséges intelligencia és az emberi intelligencia élesen különböznek egymástól. „Az emberi elme, a ChatGPT-től és társaitól eltérően nem mintaegyezéseken alapulú statisztikai motor, amely több száz terrabájtnyi adatot felhalmozva a legvalószínűbb válasszal szolgál a kérdésekre. Éppen ellenkezőleg, az emberi elme meglepően hatékony, mi több elegáns szerkezet, amely kis adatmennyiséggel dolgozik, és nem arra törekszik, hogy nyers összefüggéseket alkosson, hanem magyarázatokat keres.”  A nyelvész szerint a szoftver tud mondatokat alkotni, de sosem fogja tudni, micsoda a nyelv, és utánozni tud, de jelentést alkotni, lehetségest a lehetetlentől megkülönböztetni nem.

Chomsky nyomán talán mi is megtalálhatjuk annak a magyarázatát, miért lesz ránk, emberekre szükség a mesterséges intelligencia korában. Mert gyakran tévedünk, de tudunk elegánsak lenni, nem tudunk adatok milliárdjait bebiflázni másodpercek alatt, de néhány morzsából is következtetésekre jutunk, és ha másként látjuk a világot, mint azt az egyesek és a nullák tengere diktálja, elhajlásainkból olykor tragédia, olykor költészet válik.

A svájci pszichológus, Carl Jung egyszer azt írta, az embernek egyetlen dolog ad igazi boldogságot, ha értelmet ad az életnek, másképp csak szenved. „A legkisebb dolog, aminek értelme van, többet ér, mint a leghatalmasabb értelem nélkül” - jegyezte fel kicsivel a halála előtt. Léteznek indiai jógik, akik egyetlen mondatot mantráznak évekig, évtizedekig, és vannak kettő vagy négysoros versek, amik halhatatlanságot szereztek szerzőiknek.

Ezek után biztosak vagyunk benne, hogy egy gépre akarjuk bízni azt a feladatot, ami nekünk a boldogságot jelenti: jelentést alkotni, beszélni, írni és élni.

(A cikket a Midjourney generálta fotókkal illusztráltuk.)