Ki ne írt volna kamaszként, későkamaszként vagy megkésett kamaszként verseket? Én írtam, és mivel bölcsészkarra jártam, nem kerültem el, hogy néhány felolvasásra is eljussak. Ez pont annyira hangzik jól, amennyire nem: fiatalok voltunk, makogtuk a saját költeményeinket, és nálunk csak azok voltak furcsábbak, akik nem voltak fiatalok, mégis írtak verseket (és a mi társaságunkban akarták felolvasni őket).

Egy ilyen alkalommal, valahol egy Szent István körúti helyen tűnt fel egy ilyen tag. A világ lúzerének tűnt, valószínűleg az is volt, nem olvasott fel, csak miután vége lett az open mic résznek, utána mondta, hogy ő írt egy verset, nagyon rövidet, egészen pontosan csak ennyi:

lajtorja

Aztán illedelmes unszolásra elmondta, hogy tudnivaló, a Jákob lajtorjája nem úgy nézett ki, mint egy közönséges lépcső vagy létra, nem egyenes, a mennyig vezető vonal, hanem csiga alakú. Pontosan olyan, mint ahogy William Blake (aki festő volt, és még nagyobb költő) ábrázolta.

Ez a tag azt is elmondta, hogy azért volt ilyen Jákob lajtorjája, mert a valóság mintázata ilyen csigavonalú. Mint a DNS kettős hélixe.

Üres okoskodás, még ha nem is árt senkinek, gondoltuk. Meg aztán mi, fiatal költők megdolgoztunk a verseinkért, azok nem csak egyetlen szóból állnak, hanem több sorból, versszakból, sokszor még rímekből is.

A körúti tag egyszavas versére visszatérve: nem ő írta a legrövidebb verset (igaz, ez nem is volt célja). A magyar irodalom területén József Attila két hexametere jól ismert:

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Érdemes észrevenni, hogy az ellenkezőjét jelentené, ha megfordítanánk a két sort.

Van nekünk Fodor Ákos, tőle a Három negatív szó:

Nincs
Semmi
Baj

Rövid versként szokták emlegetni Weöres Sándorét is, igaz, ez nem annyira vers, mint inkább jegyzet, címe sincsen:

Tojáséj

A kimaradó H betű, ez az épp csak leheletnyi hang hiánya az, ami kísértetiessé teszi ezt a szót azok számára, akik szeretnek szavakon mélázni. Mert ugye a tojáséj olyan, mintha sötétség borulna erre a kis meszes tárgyra, ami mégis a születéshez kötődik.

Aztán van egy rövid Tandorink, igaz, a címe már hosszabb. Az A betlehemi istállóból egy kis jószág kinéz című vers mindössze ennyi:

Hc3

Sakkjelölés arra, hogy a huszár a C3 négyzetre lép; gyakori kezdőlépés lehetett a régi betonasztaloknál, ahol az idős úriemberek ezzel a polgári sporttal múlatták az időt. (Ez egyike Tandori három sakkversének, ha egyáltalán lehet versnek nevezni. Ún. „non-art” címkében egyeztek meg a filológusok, művészet is meg nem is.) De  hiszen nem is lehet évzárón elmondani! Nemzetközi sakknagymesterek esküvői szertartásán is csak bajosan férne el a programban. És bizonyára a magyartanárnő sem fogadta volna el szabadon választott memoriterként!

A magyar irodalom legrövidebb verseinek listájára bizonyára felkívánkozik még Simon Márton Polaroidok című kötetének néhány darabja. Persze akkor, ha lemondunk a műfaji megnevezésről, amelyet maga a szerző felkínált: tudniillik hogy ezek versek, és mégsem polaroidok. Az egyik például:

anya001.jpg

Vagy ez:

Tej.

Talán ezek állnak a legközelebb az általam most kényszerűségből Névtelen Rövidpoétának elnevezett férfi költői koncepciójához, aki végül elérte a célját alkotásával: a lajtorja szót azóta is újra és újragondoltam. Magam is rájöttem, hogy Jákob lajtorjája az Isten felé valószínűleg tényleg körkörös alakú.

Hogy mivel magyarázom? Semmivel. Ezeket a verseket – minél rövidebbek, annál kevésbé érdemes magyarázni.

További példák rövid versekre nemzetközi vizekről: Aram Saroyan minimalista verseiről ismert költő és író, a Guinnes Book of Records szerint az övé a földkerekség legrövidebb verse. Ez a négylábú M-betű, amely így néz ki:

Mit jelent ez a négylábú m betű? Olyan, mintha a karakter egy állatka lenne, amely még nem fejezte be az osztódási folyamatot: talán leválik róla egy r, egy i vagy egy n. Mindenesetre olyan vers, amit kiolvasni nem lehet, látni kell. De mindenképpen elindít valamilyen gondolatmenetet. Például azt, hogy pólóra nyomtatnám.

Akárcsak Saroyan másik versét, amely annak idején hatalmas felzúdulást váltott ki, a ’60-as évek Amerikájában néhányan ugyanis büdösnek tartották az efféle avantgarde ötleteket. Ez volt az a vers:

lighght

Mondom, néhányan kifogásolták, hogy nem vers, illetve ha az is, nem helyesen van írva.

A lighght miatt még Ronald Reagan is képes volt panaszkodni egy tévéshowban, huszonöt évvel azután, hogy az alkotás született.

A legrövidebb verset talán J. W. Currynek köszönhetjük, aki az i betűre a saját ujjlenyomatával tette fel a pontot.

Az I angolul persze azt jelenti: én. Így lesz egyetlen betűből színtiszta alanyi költészet, így éri el Curry, hogy ezúttal a személyes névmás senki másra ne vonatkozzon, csakis őrá.