Az elsők között hívta fel a figyelmet a megváltozott ökológia veszélyeire, az utóbbi időben a klímaváltozás hatásai miatt aggódott, de mindenekelőtt tudós volt, aki szakmája és laikusok képzeletét ejtette rabul a Gaia-elmélettel.
103 évesen meghalt James Lovelock. A vezetékneve is szép, azt a befont tincset jelöli, amit a férfiak divatosan meghagytak három-négyszáz évvel ezelőtt, meg a szerelem önként vállalt rabságát is. Az asztonómiától a zoológiáig rengeteg mindenben jártas volt, de alighanem egy okból emlékezünk most rá sokan.
Pedig nem a Gaia-elmélet volt az első nagy dobása. Az ötvenes években kifejlesztett egy Electron Capture Detector nevű eszközt, olcsó volt, és könnyen hordozható, kimutatta a mérgező, emberi tevékenység folytán keletkezett károsanyagokat a környezetben.
Ha nincs ez a kütyü, nem született volna meg Rachel Carson 1962-es, paradigmaformáló könyve sem, a Silent Spring, amely berúgta a természetvédő mozgalmak széndioxidmentes motorját.
Ennek segítségével születtek Amerikában és Európában az első állami szabályozások, amik többek között a DDT rovarméreg és a PCB-k (poliklórozott bifenilek) betiltását eredményezték. Lovelock jött rá először, hogy az aeroszolokban és a hűtőszekrényekben használt chlorofluorocarbonok nagy mennyiségben ott vannak az atmoszférában, további kutatásoknak hála fedeztük fel az ózonlyukat.
Szóval a tudóstársadalom egy kicsit igazságtalanul néz ferdén Lovelock professzorra, aki a hetvenes években spiritualitást, vallást és filozófiát ötvöző elmélettel állt elő.
Ez a Gaia-teória, miszerint a Föld egyetlen nagy, kvázi-tudattal rendelkező organizmus, amely képes szabályozni a hőmérsékletét, a kémiáját a neki megfelelő módon.
Az ötlet már 1965-ben megfogant; derék professzorunk a NASA kutatójaként azon törte a fejét, hogy a Föld ugyan miért tartja meg olyan stabilan az atmoszféráját mondjuk a Marshoz képest. 1967-ben prezentálta először az elméletét, 1968-ban kiállt vele a Princetonon is. Barátja, William Golding (az a Golding, a Legyek Ura szerzője) javasolta, hogy nevezze el Gaiáról, a görög földistennőről az elméletet.
szélesmellű Föld, mindennek biztos alapja
- isteneké is, kik hófödte olümposzi csúcson
laknak, s kik lent mélyen a Tartarosz éji ködében
– olvastuk annak idején Hésziodosznál, Az istenek születésében, ha olvastuk.
Lovelock ment Golding javaslata után, ami merész dolog volt, hiszen döngölt a hippikorszak, és ő könnyen gyanúba keveredhetett, hogy valami pszichedelikus buli hatására jött elő a farbával. (Amivel pedig nem lenne semmi baj. Francis Cricknek, a DNS-spirál felfedezőjének például egy LSD-trip során jött a Nobel-díjat érő ötlet. Arról nem is beszélve, hogy az egész hellenisztikus filozófia pszichoaktív főzetek hatására született.)
Így is lett, Lovelock elméletét New Age-es hülyeségnek nevezték tudományos körökben. Talán nem is lett volna belőle semmi, ha nem jön Lynn Margulis, az eminens mikrobiológus Lovelock segítségére – egzakt kísérletekkel, keresztül-kasul hivatkozásokkal, peer-review-val, ahogy a nyugati tudományban illik. Lovelock professzor egyébként mindig büszke volt különutasságára, sokszor hangoztatta, hogy független az egyetemekből, ahol viszont egyre szélesebbre tárt karokkal várták. Könyvei nagyon jól fogytak, írt is többet, de az nem ment neki, mint sok, hasonló pionír tudósnak, hogy az üzletben aprópénzre váltsa a felfedezéseit. Az 1957-ben feltalált detektort például a Hewlett-Packard dobta piacra, egy centet sem fizettek Lovelocknak.
James Lovelock elkötezett híve volt a nukleáris energiának, azt mondta, nincs zöldebb megoldás az emberiség summás energiaigényére.
Alapvetően pesszimista volt az ember kilátásaival kapcsolatban, vad ötletekért továbbra sem ment a szomszédba, 2009-ben azt mondta, előbb-utóbb szintetizált kajákat kell ennünk, ha enni akarunk. Aztán ki tudja, így lesz-e. Cassandra-jóslata szerint az évszázad végére a mai populáció nyolcadára csökken, egymilliárdan éljük túl a katasztrófákat. Hisz megtörtént ez már a jégkorban, akkor nem maradtunk többen kétezernél. Aztán ki tudja, így lesz-e.
A Gaia-elmélet több már hipotézisnél, és több New Age-es mítosznál is. Igaz, vágyvezérelt elmélet, csakúgy, mint a történelem előtti népek hiedelmei a Földanyáról, de ki hibáztatná érte a tudóst:
hiszen az ember mindig is kereste a rajta kívül álló Nagyobbat,
csak a racionalizmus szabdalta fel a világot kis, lenyelhető falatokra, amiket aztán rendre le is nyel, kivág, kiírt, felszánt, és azt hiszi, hogy ebből soha nem lesz baja.
Lovelock elmélete szerint:
,,A Föld teljes élővilága, a bálnáktól a vírusokig, a tölgyfáktól a moszatokig olyan közös élő egységnek fogható fel, amely képes a Föld légkörét az általános szükségleteihez igazítani, lehetőségei és hatalma ugyanakkor messze meghaladja az alkotórészekét.”
Gaia tehát nem pusztán alkalmazkodik, hanem alakítja is az élet feltételeit a bolygón. Ha nem lenne bioszféra, amely alacsony entrópiájú, fenntartható állapotban tartja a felszínt, a Marshoz és Vénuszhoz hasonlóan itt is 98%-os lenne a széndioxid tartalom, a hőmérséklet pedig 290 Celsius.
A bioszféra finombeállított mechanizmusaiba az ember aztán egy elefánt óvatosságával nyúlt bele – bocsánat az elefántoktól! –, erre mondta Lovelock két éve, hogy veszélyes játék.
Erre nem mondom, hogy majd kiderül, így lesz-e, mert ez már fix.
A 103 évesen jobblétre szenderült tudóst pedig Gaia nyugosztalja!
