A nagy Lebowski egyik jelenetében a kerekesszékbe kényszerült, gazdag vállalkozó megkérdező a leszakadt hippit, mitől férfi a férfi. „Mindig készen állni a jó döntésre, bármi is legyen az ár. Nem így lesz férfi valakiből?” Amire a Töki lezseren felel: „Persze, meg nem árt, ha helyén van a töke.” Mire az idősebb kénytelen elismerni: a pongyola válaszban van némi igazság.

Bizonyára lehet vitatkozni a fenti jelenettel, de miközben vitatkozunk, megjelent a színen Andrew Tate, és

radikálisabb választ adott a „miről férfi a férfi? kérdésére.

Akik nem jártasak az internetes „manoszférában”, csak annyit tudnak, hogy épp börtönben házi őrizetben él valahol Romániában, miután emberkereskedelemmel, nemi erőszakkal és lányok futtatásával vádolják. Eredetileg kickboxer Lutonból, aki a brit Big Brother 2016-os szériájában tűnt fel, ahonnan rövid úton kidobták, miután övvel ütlegelt egy nőt. Állítólag konszenzuális volt, ártatlan fétis. Csakhogy Tate hamarosan megjelent az online térben, és egymást követték a nőgyűlölő megnyilvánulásai. Mielőtt elbukott volna, valóságos szenzáció volt minden platformon: kattintások tízmilliárdjait vonzotta a YouTube-on, a Twitteren, a Facebookon és a TikTokon, és volt olyan év, amikor csak Erzsébet királynő és Donald Trump nevére kerestek rá az övénél többen. (Letartóztatása óta a South Park is megénekelte személyét.)

A felületes szemlélő Andrew Tate személyében csak egy újabb celebet lát, aki szereti a sportautókat, a drága szivarokat és a szerencsejátékokat, háziköntösében a világ urának képzeli magát, és dollárkötegekkel és ledéren öltözött hölgyekkel díszíti az otthonát. Rajongói azonban egy olyan embert, aki úr a valóságon, éles eszű, élő adásban ad mattot az őt pellengérre állító műsorvezetőknek, és szavaival és az öklével egyaránt megsemmisíti az ellenfeleit.

Annál árulkodóbb, hogy miközben Tate előzetes letartóztatását többször is meghosszabbították, és fény derült sötét ügyleteire – pénzét lányok online futtatásából szerezte, de a kaszinók, amiket saját bevallása szerint birtokolt, nem is léteztek, és a Twitteren megfizetett kamuprofilokkal követeltette saját szabadon bocsátását –,

a legmakacsabb hívei nem tántorítanak mellőle.

Elég csak átfutni a kommentfalakat a videói alatt, hogy képet kapjunk a személyét övező fanatizmusról. De nem kell barbár nőgyűlölőnek lenni ahhoz, hogy valaki Andrew Tate „üzenetét” jónak tartsa: számos olyan követője van, akik azt vallják, az ex-kickboxer tanítása végülis az utolsó szóig igaz, és ők szívesen kimazsolázzák belőle a hasznos dolgokat: légy kitartó, add meg a másik férfinak a tiszteletet, legyél céltudatos.

Nem érdemes túl sokat boncolni, hogy az influenszernek van-e ennél komplexebb üzenete a férfiak számára. Andrew Tate nagyjából úgy beszél, mint egy Jordan Petersonba oltott strici: dolgozz meg keményen a sikerért, de gázolj át mindenkin; szerezd meg a nőt, de ne embernek, inkább trófeának tekintsd; ne keress kifogásokat, légy kitartó és kíméletlen, mert egy férfinak sokkal többet kell dolgozni a céljaiért, mint egy nőnek. Ne vállalj felelősséget másokért! Ne osztozkodj, mert veled se fognak! Nem baj, ha ellenségeket gyűjtesz, mert azt jelzi, hogy jó úton jársz!

Andrew Tate az a fickó, akinek nem mondták el, hogy A sebhelyesarcú nem motivációs film, hanem elrettentő példázat.

Hasonlóan gondolkodik, mint Tony Montana: először szerezz pénzt, aztán hatalmat, végül meglesz a nő.

Egyik legtöbbször idézett mondatában, amely soundbite-ként terjed a YouTube-on és egyéb platformokon, azt állítja,

a társadalomban egyedül a férfinak kell megdolgoznia azért, hogy elfogadják: egy nő, de még egy kutya is előbb részesül feltétlen szeretetben.

Nem csoda, hogy az üzenet rezonál azokban a fiatal fiúkban, akiknek nincsen hatalmuk, sem sikerük és pénzük, ellenben alighogy felnőnek, azt hallják, hogy férfiasságuk toxikus és helyzetük privilegizált. És ugyan ki állítaná ebben a végletekig pénzközpontú, kapitalista berendezkedésű világban, hogy Andrew Tate-nek nincs igaza, amikor azt hirdeti, a pénz az egyetlen, amely minden ajtót képes megnyitni?

Andrew Tate azokat vonzza, akik azt tapasztalják, hogy becsületesen dolgozó emberek élete úszik el egy-egy betegségen, hiteltartozáson vagy költséges váláson. Akiket privilegizáltnak bélyegeznek pusztán a nemüknél fogva, pedig egyelőre semmijük sincsen. (Holott a patriarchátus sem a férfiak uralmát jelenti, hanem férfiak szűk körének uralmát.) Akik azt tapasztalják, hogy a férfias értékekre nincs szükség a társadalomban, így hát öncélúan – Bugattival, szivarral és fegyverkollekcióval – kamatoztatják azokat.

Nem árt leszögezni: Andrew Tate „filozófiája” végtelenül káros, amennyiben a közösségeink megosztottságára épít.

De úgy érzem, megint elmulasztjuk megkérdezni, miért is olyan népszerű? Elvégre nem gondolhatjuk, hogy a mai tizen-huszonéves fiúk gonoszabbak vagy önzőbbek lennének, mint az előző generációkban.

Pár évvel ezelőtt Dan Bilzerian személye borzolta a kedélyeket, aki ügyes pókerjátékosként megszedte magát, majd önjelölt playboyként, cicik és fegyverek között éli féktelen partiktól zsúfolt életét. Most Andrew Tate vonz milliókat, de ha leültetik és a videóit hátrébb sorolják az algoritmusok, hamarosan jönni fog egy újabb figura, aki betölti a helyén tátongó űrt.

És mindaddig újabb Tate-ek és Bilzerianok jönnek, amíg nem nézünk szembe a kérdéssel, amit a Tökinek is feltettek: mi a férfi?

Mert ha nekünk nincs rá válaszunk, akkor válaszol rá egy újabb Andrew Tate és azt nem fogjuk megköszönni neki.