65 esztendővel ezelőtt került sor Bécsben arra a válogatott labdarúgó-mérkőzésre, amelyről akkor még senki nem tudhatta, hogy a történelem szeszélye folytán az Aranycsapat utolsó találkozója lesz.
Ezt Lomnici Zoltán, a Aranycsapat Testület elnöke idézte fel csütörtökön azon a budapesti sajtótájékoztatón, amelyet az évforduló alkalmából rendeztek. Hozzátette: az osztrák válogatott már akkor régi riválisa volt a magyar csapatnak, az 1950. május 14-én Ausztriától elszenvedett 5-3-as vereség pedig kijózanítóan hatott, azután kezdődött el ugyanis az Aranycsapat négy éven át, egészen az 1954-es berni világbajnoki döntőig tartó veretlensége.
Lomnici emlékeztetett arra, hogy a bécsi Práterben Puskás Ferenc és Sándor Károly góljával kivívott 2-0-s győzelem után nem sokkal Magyarországon kitört a forradalom, a csapat gerincét alkotó Honvéd pedig ekkor éppen Spanyolországban tartózkodott.
A csapat a hazai sportági szövetség által nem engedélyezett túrán vett részt ezután, így aki hazatért, büntetést és eltiltást kapott. Puskás, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán kint maradt, Grosics Gyula pedig csak 1957 júliusában tért haza.
“A történelmi események vezettek tehát oda, hogy szétesett minden idők egyik legsikeresebb magyar válogatottja. Sokan vélekednek úgy, hogy az Aranycsapat eredményei is befolyásolták a történelem alakulását, a hazaszeretet erősödését, a magyarság öntudatra ébredését. Az Aranycsapat nagy idők kivételes válogatottja volt”
– fogalmazott Lomnici Zoltán.
Bécsben is győztünk!
Ezzel a felkiáltással jelent meg a korabeli Hétfői Hírlap. 1956. október 14-én vasárnap délután Ausztria és Magyarország labdarúgó-válogatottja 101. alkalommal lépett pályára egymás ellen.
Pataky Károly telefonjelentése a Práter-stadionból
Egy korabeli, XX. század eleji vicc szerint a magyar király és osztrák császárnak jelentették, hogy Ausztria-Magyarország mérkőzés lesz Bécsben, mire Ferenc József csak annyit dünnyögött az orra alatt, hogy: “Jó-jó, de ki ellen játszunk?”
A Prater-stadionban 65 000 néző előtt találkozott a két ország válogatottja. Mintegy 1500 főnyi magyar szurkoló biztatta idpnként a magyar csapatot. A svájci Wyssling sípjelére az alábbi csapatok léptek a pályára.
MAGYARORSZÁG: Grosics – Kárpáti, Börzsei, Kotász – Bozsik, Berendi – Sándor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.
AUSZTRIA: Engelmeier – Röckl, Kollmann, Hasenkopf – Koller, Gieser – Kaubek, Wagner, Hanappi, Walzhoffer, Haummer.
Tapogatódzó játékkal indult a mérkőzés, hosszú percekig egyik kapu sem került veszélybe. A magyar térfélen Börzsei, az osztrák kapu előtt pedig Kollmann akasztotta meg rendre a kibontakozó támadásokat. Az első öt perc elmúltával az osztrák csapat kerekedett felül.Az osztrák ötösfogat tagjai igen szépen adogattak a mezőnyben s formás támadásokkal közelítették meg Grosics kapuját.
A 15. percben adódott az első izgalom, amikor Wagner előreívelését a háromméteres lesen álló Haummer befejelte a magyar kapuba. A bíró természetesen nem adta meg a gólt, mire az osztrák közönség parázs tüntetésbe kezdett. Három perccel később Hidegkuti összecsapott Röckl-el, a magyar csatár az összecsapás után erősen fájlalta a gyomrát, majd elhagyta a játékteret. Helyette Machos jött be.
Ezután kiegyenlítetté vált a játék
A magyar csatársorban feltűnt Puskás rendkívül nagy játékkedve. Kocsis is szépen osztogatott.
A 26. percben egy hátulról kapott labdával Czibor elfutott, beadását Kocsis Puskás elé tolta s a balösszekötő 17 méterről hatalmas bombát küldött a bal alsó sarokba. 1:0.
Egy perc múlva erősen vitatható 11-eshez jutottak az osztrákok. A kitörő Hanappi Börzsei mellett elesett s a játékvezető büntetőt ítélt. A 11-est Walzhoffer mellé rúgta.
Egyre veszélyesebben támadott a magyar csapat
A 29. percben Machos, két perc múlva pedig Puskás lőtt kapu mellé. A 37. percben egymásután két szögletrúgáshoz jutottunk, de a második után Kollmann felszabadított. Ekkor az osztrákok is cserét határoztak el: Haummer helyett Foreth jött be.
Rendkívül változatossá és izgalmassá vált a mérkőzés
A 41. percben Machos lőtt fölé a 16-osról, majd egy remek osztrák ellentámadás révén Foreth hatalmas bombája a kapufa éléről vágódott le. Az utolsó percekben a magyar csapat támadott, Machos kétszer is lőtt kapura, Engelmeier azonban mindkét esetben a helyén volt.
A magyar csapat a szünetben kissé ideges
A vezetők igyekeznek megnyugtatni a játékosokat s arra hívják fel a figyelmüket, hogy gyorsabban szabaduljanak meg a labdától és minél többet lőjenek.
A második félidő első perceiben az osztrákok kapnak jobban lábra. Hatalmas iramot diktálnak. Egy jó támadás végén Wagner fülé lő, majd Börzseinek kell szerelnie Kaubeket – kitűnő helyzetben.
A játék színvonala kissé visszaesik, az iram azonban változatlanul hatalmas marad. Az első percek eltelte után a nagyszerű Bozsik-Kocsis támadás végén jobbfedezetünk mellé lő. A magyar csatársor ekkor még kissé szétesően játszik, de hamarosan feljavul és egyre kitűnőbb teljesítményt nyújt.
Fokozatosan átvesszük a játék irányítását
A 10. percben Kocsis hanyattvetődve fölé lő, majd egy Puskás-Czibor akció után balszélsőnk hatalmas gólhelyzetben gyengén lő. egy osztrák ellentámadás során Hanappi előretör, Forethez játszik, akinek lábáról Grosics csak merész vetődéssel tudja leszedni a labdát.
Változatos a játék, mindkét kapu sokszor forog veszélyben. A sok magyar támadás a 20. percben góllá érik.
Kocsis két remek csel után a középre húzódó Sándorhoz játszik és a szemfüles jobbszélső 11 méterről, kapásból a bal sarokba lő. 2:0.
Nagy a magyar tábor öröme és ez a gól játékosainkat is láthatóan megnyugtatja. Az osztrákok viszont mintha kedvüket vesztenék, támadásaikban már nincs annyi lendület, mint korábban. A magyar csapat hatalmas akarással küzd, ha kell még Kocsis, Puskás, sőt Sándor is a magyar 16-osról indít támadást.
Az utolsó negyedórában esik a játék irama. A magyar csapat okosan lefékezi lendületét s csak arra igyekszik, hogy a labdát tartsa – no, és az eredményt.
Kilenc nappal később Budapesten kitört a forradalom. Október végén esedékes volt még egy Magyarország-Svédország találkozó a Népstadionban, de azt már elsodorták az események.
Bajkai István, az Aranycsapat Testület alelnöke arról beszélt, hogy az Aranycsapat játékosainak jelentőségét nem lehet eléggé kiemelni, mert a munkásságuk, a győzelmeik és a magyar sporttársadalom eredményeihez való hozzájárulásuk megkérdőjelezhetetlen. Hozzáfűzte: az akkori időkben élő, kudarcot, megaláztatást és elnyomást elszenvedő embereknek egy sikert sikerre hozó csapat reményt tudott adni arra, hogy a magyar sportban milyen óriások nőhetnek föl.
“Az Aranycsapat tagjai megmutatták, hogy az olyan egyszerű fiúk, akik Kőbányán, Kispesten, vagy vidéken nőttek fel, a tehetségüket munkával sikerre tudják váltani és a világ legjobbjai közé emelkedhetnek” – jelentette ki.
Bajkai kifejtette: az 1956-os forradalom után pár nap alatt szétesett az Aranycsapat, mert a tagjai közül többen más hazát választottak, amiben közrejátszott az, hogy idehaza nem látták már a siker lehetőségét.
Forrás: korabeli Hétfői Hírlap/MTI
