A nyolc csapatos kontinensviadalt négy évvel később Franciaország látta vendégül. A csoportkört a franciák három győzelemmel és 9-2-es gólaránnyal abszolválták. Ebből a csoportból a második helyen jutott tovább Dánia.

A másik négyes fogatból az egymás ellen 1-1-es döntetlent játszó Spanyolország és Portugália lépett tovább. Az egyaránt négy-négy pontos gárda között még a gólarány sem tudott dönteni, csupán az, hogy a spanyolok három, míg a portugálok két gólt szereztek.

Végül mindkét elődöntő csak a hosszabbításban dőlt el. A francia-portugál összecsapás 119. percében Michel Platini szerzett győztes gólt a galloknak, míg a dán-spanyol párharc 1-1-es döntetlen és a kétszer 15 perces hosszabbítása után büntetőpárbajban dőlt el a spanyolok javára.

A párizsi döntőben Franciaország 2-0-ra nyert Spanyolország ellen.

Michel Plaltini úgy lett a torna gólkirálya 9 találattal, hogy valamennyi mérkőzésén eredményes volt.

1988-ban az NSZK volt a házigazda. A németek abban bíztak, hogy az 1974-es hazai rendezésű világbajnokság után 14 évvel az Európa-bajnokságon sem találnak legyőzőre.

Ezen az Eb-n valamennyi mérkőzésen esett legalább egy gól, nem volt hosszabbítás és kiállítás sem.

Másfél évvel a berlini fal leomlása előtt még semmi jel nem utalt arra, hogy a két Németország hamarosan keblére öleli egymást. A címvédő Franciaország már a selejtezőben kiesett, kijutott az Eb-re Dánia, Írország és utoljára a Szovjetunió is.

Az A csoportban Olaszország és az NSZK 1-1-es döntetlennel kezdett egymás ellen, végül a csoportelsőséget a gólarány döntötte el a Nationalelf javára. Rudi Völler a spanyolok elleni duplájával biztosította be az NSZK első helyét.

A B csoportban a Szovjetunió az ukrán-magyar Rácz László egyetlen góljával nyert Hollandia ellen, majd a Szbornaja az írekkel 1-1-es döntetlent játszott, végül 3-1-re legyőzték az angolokat, akik három vereséggel és 2-7-es gólaránnyal kullogtak haza Németországból.

Az elődöntőben Hollandia Ronald Koeman és Marco van Basten egy-egy góljával múlta felül az NSZK-t, míg a Szovjetunió 2-0-ra nyert az olaszok ellen.

A müncheni fináléban Ruud Gullit már a 32. percben bevette Rinat Daszajev kapuját, majd az 54. percben Marco van Basten állította be a 2-0-ás végeredményt.

1992-ben Svédország volt a házigazda és ekkor történt meg, hogy

a háborús helyzet miatt kizárt Jugoszlávia helyett Dániának kellett beugrania. A dán játékosok lényegében a szezon végén már elmentek szabadságra, és csak az utolsó pillanatban jöttek össze Richard Møller Nielsen szövetségi kapitány hívására.

Anglia ismét betlizett, két nulla-nullás döntetlen után 2-1-re kikaptak Svédországtól. A “három koronás” csapat győztes találatát Tomas Brolin szerezte, aki abban az időben a Parma FC-ben rúgta a gólokat.

És láss csodát! Dánia és Svédország továbbjutott, míg a franciák és az angolok kiestek.

A másik csoportban Hollandia legyőzte Skóciát és végül Németországot is, ám a szovjet utódállamok csapatával (FÁK) 0-0-ás döntetlent játszott Rinus Michels csapata.

A végjátékban két szenzációs elődöntő következett. A svédek kétgólos hátrányból egyenlítettek ki a németek ellen, ám végül a német világbajnok Karl-Heinz Riedle találatával nyertek a németek. Másnap a holland-dán összecsapáson 2-2-es döntetlen után csak a büntetőpárbaj döntött Dánia javára.

A göteborgi döntőben Dánia 2-0-ra nyert Németország ellen.

Kétszer döntött az Aranygól!

1996-ban, ahogyan a szlogen is fogalmazott a “Futball hazatért” szülőhazájába, azaz először rendezték meg Angliában az Európa-bajnokságot. Ez volt az első Eb, amelyen 16 csapat vett részt és ekkor vezették be a sokat vitatott “Aranygól-szabályt”.

A labdarúgás régóta küzd az eldöntetlen döntőkkel, azaz azokkal a kiélezett mérkőzésekkel, ahol a két csapat nem tud dűlőre jutni egymással. Kezdetben ilyen esetekben még újrajátszották a mérkőzéseket, lásd az 1968-as Eb-t, amikor az Olaszország-Jugoszlávia mérkőzés 1-1-es döntetlennel ért véget 120 perc játék után. Két nappal később a megismételt mérkőzésen az olaszok nyertek 2-0-ra.

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) újítása az volt, hogy a döntőben a hosszabbítás amolyan jégkorongos módra azonnal érjen véget, amint az egyik csapat gólt szerez.

A 16 csapatos Eb már három hetes fieszta volt, nyolc angol városban rendeztek mérkőzéseket.

Meglepetésre a címvédő Dánia és Olaszország sem jutott be a legjobb nyolc közé. A taljánok kikaptak a csehektől, majd a németekkel lejátszott 0-0-ás döntetlen pecsételte meg a sorsukat. Bár a csoportban az olaszoknak jobb volt a gólaránya, mint a cseheknek, ám ezúttal az egymás elleni eredmény döntött a továbbjutásról.

Más volt a helyzet Dániával, Laudrupék 3-0-ra kaptak ki Horvátországtól, ami megpecsételte a sorsukat.

A kieséses szakaszban két 0-0-ás döntetlen után Anglia és Franciaország is büntetőpárbajban jutott tovább. A legjobb négy között folytatódott a “rossz hagyomány”, a francia-cseh találkozón sem született gól, végül tizenegyesekkel Csehország jutott be a fináléba. Érdekesség, hogy a később világbajnok gall csapatban már sokan ott voltak ezen a vébén, ám beszédes, hogy a franciák az egyenes kieséses szakaszban 240 játékperc alatt nem tudtak gólt szerezni.

A másik elődöntőben már az első húsz percben kialakult az 1-1-es, későbbi végeredmény, így lényegében “fölösleges” volt lejátszani a következő 100 percet. A londoni Wembley-stadionban a nemrég elhunyt Puhl Sándor játékvezetése mellett végül büntetőpárbajra került sor. Az utolsó körben Gareth Southgate a jobbra elvetődő Andreas Köpkébe lőtte, helyezte a labdát. Végül Andy Möller a léc alá vágta az utolsó tizenegyeset és ezzel belőtte a döntőbe Németországot.

A fináléban a csehek aranygenerációja Pavel Nedved, Karel Poborsky, Miroslav Kadlec és többek között Pavel Kuka vette fel a harcot a Thomas Häßler, Mehmet Scholl, Jürgen Klinsmann fémjelezte Nationaelffel.

A díszpáholyban John Major brit miniszterelnök mellett ott ül Fülöp Edinburgh hercege és II. Erzsébet királynő is.

Az 59. percben Patrik Berger tizenegyesből szerzett vezetést a rendkívül magabiztos cseheknek, ám a végjáték máshogy volt megírva. A 69. percben beállt Oliver Bierhoff négy minutummal később kiegyenlített. Egy német szabadrúgás után Bierhoff bólintott a cseh kapuba.

A rendes játékidőben újabb gól nem esett, így következhetett az első olyan hosszabbítás, amikor “Damoklész-kardjaként” mindkét csapat fölött ott lebegett az Aranygól lehetősége.

Még csak a 95. percben jártunk, amikor Bierhof a cseh 16-oson belül remekül fedezte a labdát, majd egy védővel a nyakán mégis be tudott fordulni, amolyan kézilabdás beálló módjára és akkor villant a bal láb. A félmagasan, felfelé tartó labdába még bele tudott ütni Petr Kouba, ám a cseh kapus kesztyűjéről a bal kapufa tövére pattant a labda, ahonnan a játékszer beszédült a hálóba.

Kis gól volt az első Aranygól, ami győzelemhez segítette Németországot, ám mindenki csalódott volt a lelátókon és a képernyők előtt is, hiszen ez a “hirtelen halál” egyben megfosztotta a hátrányba került csapatot attól, hogy a hátralévő negyedórában még kiegyenlítsen.

A 2000-es labdarúgó Európa-bajnokságot, azaz az EURO 2000-et Belgium és Hollandia közösen rendezte meg. A belgák már a csoportkörben kiestek, míg a hollandok a 3. helyig jutottak.

De ne fussunk ennyire előre! Anglia ismét elvérzett a csoportkörben, Kevin Keegan együttese 20 perc játék után hiába vezetett 2-0-ra Portugália ellen, Luis Figo, Joao Pinto és végül Nuno Gomes megfordította a találkozót. Igen, a portugálok legújabb aranygenerációja ekkor a végső sikerre is esélyes volt. A luzitánok legyőzték Romániát is, majd Sérgio Conceição mesterhármast szerzett a címvédő Németország ellen.

Szintén három győzelemmel lépett tovább Hollandia és Olaszország is. Jugoszlávia visszatért az Európa-bajnokságra és 3-3-as döntetlent játszott Szlovéniával, majd hiába vezettek a 75. perctől 3-2-re Spanyolország ellen, a hispán alakulat a játékidő rendes hosszabbításában fordított.

A negyeddöntőben Hollandia 6-1-re elgázolta Jugoszláviát, Nuno Gomes duplázott a törökök ellen, míg a franciák kiejtették a spanyolokat.

A francia-portugál elődöntőben 1-1-es rendes játékidő után a 110. percben Abel Xavier kezezett, vagy csak a kezére pattant a labda. A megítélt tizenegyest Zinedine Zidane értékesítette. A másik elődöntőben Olaszország büntetőpárbajban nyert Hollandia ellen.

A rotterdami fináléban Delvecchio találata után 35 percig Olaszország állt győzelemre, ám a rendes játékidő ráadásában a csereként pályára lépett Wiltord a 94. percben bal lábbal kilőtte a bal alsó sarkot, majd a hosszabbítás 13. percében egy másik cserejátékos David Trezeguet bal lábbal bombázott a léc alá.

Ez volt az Európa-bajnokságok második és egyben utolsó aranygólja.

Folytatjuk…